Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 1. kötet - 35. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1872)
Judea
228 érkezésük óta, mint e nőnek leírása, kiben a boldogságos szűz Máriának hasonmására találtak. Közönségesen az oltár mögött egy fülkébe zárva és selyem ernyővel elfátyolozva találták, hogy a köznép tekintete elől rejtve maradjon. Gyermeket tartott majd kéznél fogva, majd térdeire helyezve. Fejét dicsfény környezi. Elbeszélék nekik, hogy ezen erényei által hires nő egy mennyei virágnak a viz partján történt érintése által anya lön. de szüzességét szeplőtelenül megőrzé ; hogy egy halász szegény házában fölnevelkedett fia híressé lön s csodákat mívelt. A chinaiak régi képjeles Írásában, az esővel terhelt felhő, melyen egy gyermek van, bizonyos várt embert jelent.1) Ki nem ismeri föl eme jelképes alakban a látnok fohászát : „Egek kamatozzatok onnan felől és a felhők csöpögjék az Igazat.“ 2) Mongolország lámái szintén azt állítják, hogy Buddha isten szűztől született ; és India brámái tanítják, hogy. ha az Isten megtestesül, isteni közreműködés folytán szűznek mé- hében fogamzik. A maceníkek, egy paraguayi nép , azt beszélték a hittérítőknek, hogy a régi idők igen távoli korszakában egy ritka szépségű nő férfi közreműködése nélkül lön anyává. Fia, ki szintén szépsége által tűnt ki, nagy lön és nagy csodákat mívelt a világban ; de végre nagyszámú tanítványai jelenlétében a légbe emelkedett és nappá változott, mely földünket megvilágítja.3) Az egész világ ismeri Notre-Dame de Chartres sírboltjának szüzét és rejtélyes föliratát : Virgini pariturae. A Druidák, mondja a tizenhetedik század egyik tudós régésze, szentélyeik titkos helyein imádták a szüzet, kitől egy fiút vártak.4) Egy 1833. évben Chalons-sur-Marneban tett fölfedezés megerősíté ezen állítást. Egy pogány templom helyén következő feliratot találtak : Virgini pariturae Druides.5) 1) L. Mémoires des Missionaires, IX. k. 4-rét kiad. ”) Izaiás 45, 8. 3) Muratori, Christianesimo felice t. I. ch. d. édit, de Venise 1782 4) Elias Schedius, De Diis germanis, c. 13. p. 346. 5) Annales de philosophie chrétienne t. VII, p. 328.
