Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 1. kötet - 35. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1872)
Judea
202 lyében fejezze be. S azután, a mint Ezekiel jövendölte, kardra hányatja ifjútól aggastyánig mindazokat, kiket a szentélyben talál ; felgyújtja a király palotáját, a zsidók házait s a templomot, mely Ezekiel jelenése szerint minden bálványimádás központjává lön, a lángok martalékává teszi. Ezután földig lerontván Jeruzsálem falait, Júda népét láncokkal terhelve fogva hurcolja Asszíriába. S Júda földe, mely puszta mint a learatott mező, pusztulással elpusztúl.1) Sión városa, hasonlóan a leveleitől megfosztott tölgyhez porban hever. Jeremiás pedig sírva és szomorkodva ült Jeruzsálem romjain; s lelke keserűségében következő panaszai hangzanak a sivatag szellőjében : „Miképen ül magában a város, mely néppel volt tele ! Özvegygyé lett a népek asszonya ; szomorúság tölti el szivét és gyász ül homlokán. Sión sír, mert nincsenek, kik ünnepeire jöjjenek ; kapui lerontvák, papjai sírnak , szüzei epekednek. Az ellenség, behatott szentélyébe s kincseire tévé kezeit. Halljátok panaszaim, kik átmentek utamon, s lássátok gyötrelmem; ha vagyon-e fájdalom, mint az én fájdalmam! Nézzétek, mint pusztított el engem haragja napján. Elvette minden hatalmasaimat közülem; összetiporta választottaimat; fiaim nincsenek többé! Azért sírok én és megáradnak szemeim, mert távol van tőlem a Vigasztaló, ki lelkemet élesz- sze. Halljátok, kérlek, népek! és lássátok fájdalmamat: az én szüzeim és fiaim fogságba mentek !... Hallják, hogy fohászkodom, de nincs, ki engem vigasztaljon! Ellenségeim látják nyomorúságomat és örvendenek rajta. De te, Uram! elhozod reám majd a vígasztalás napját és rájok a büntetését.“ Jeruzsálem siratá magányát ; a látnok .elhagyatottságá- ról kezd szólni: „Mint födte be homálylyal az Úr Sión leányát? Égből földre vetette Izrael dicsőségét ; elpusztította mint a kertet, ha gyümölcseitől megfosztatik. Az éhség be- *) *) Izaiás í, 6. skk.
