Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 1. kötet - 35. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1872)
Judea
189 „Atyáink— mondá az egybegyült papokhoz — elfordíták arcukat a szent helyről, elhagyták a szent tiszteletet, ezért gerjedt fel az Úr haragja Júda lakói ellen; és elszéledésre adta őket, megvetésre s halálra. Újítsuk meg tehát vele kötött szövetségünket.“ Erre udvarának fejedelmeivel a templomba vonúlt, áldozatot mutatott be a nemzetért s hárfák és cite- rák zengése mellett énekeltek dicséretet az Úrnak. A szent ünnepekre egész Judeát Jeruzsálembe hivja. Sőt oly szerencsés, hogy Iszachar s Zabulon x) törzsek nagy részét megnyeri az igaz Isten tiszteletének. Buzgalmának jutalmául jól folynak napjai. Az Úr megmenti őt s birodalmát Sennakerib kezétől; javakkal s méltósággal bőven megajándékozza. Nyájainak száma megméi’hetlen ; kincstárai megtelnek arany, ezüst és drága kövekkel. Megsegítvén őt az Úr, kihez folyamodott, eme háladalt zengi neki : „Mondám : Az én napjaim közepén megyek az alvilág kapuihoz, keresve esztendeim maradványát. Mondám : Nem látom az Űr Istent az élők földén; nem látok többé embert és nyugalomban lakót. Életem elvétetik és összegön- gyöltetik mint a pásztorok sátora ; elmetszetik, mint a szövő fonala, életem ; reggeltől estig végemre jársz. Bíztam a reggelben és mint az oroszlán, úgy összetörte csontjaimat ; reggeltől estig végemre jársz. Mint a fecske kicsinyei, úgy kiáltok ; nyögök, mint a galamb ; meggyöngültek szemeim, nézvén a magasba. Uram ! erőszakot szenvedek, fogd föl ügyemet. De mit mondjak? vagy mit felel nekem ő, holott maga cselekedte ? Átgondolom előtted minden esztendőmet lelkem keserűségében. De élni fogok, visszaadatik életem, te meggyógyítasz, Úram! új erőket fogsz adni nekem. íme békességemül lett legkeservesebb keserűségem; fájdalom emészté lelkemet, s megszabadítottál az örvénytől, s hátad mögé vetetted minden bűnömet ; az alvilág nem tesz rólad vallást sem a halál nem dicsér téged, Úram ! s a kik a sírgödörbe leszállanák, nem hirdetik igazságodat. Az élő ember teszen *) Krónika II. K. 30 f.
