Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 1. kötet - 35. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1872)

Judea

186

Áza a szerint cselekszik vala, a mi igazságos és kellemes Mindenható szemei előtt ; meghagyja Júdának, hogy atyáinak Istenét keresse, s a törvényre ügyeljen ; lerombolja a hamis istenségek oltárait, s bálványaikat összetöri; az Úr pedig áldásos békét ad neki, mialatt erős városokat épít, a régi erősségeket jobb karba helyezi vagy újakat emel. Meghallván, hogy Zára, Ethiopia királya, egy millió harcossal szállotta meg országát, Sephata völgyében csatarendbeállítja hatszáz ezernyi seregét, s a következő imát küldi az egekbe „Uram ! nincs semmi különbség tenálad , ha kevesek által segítesz-e vagy sokak által. Mert tenálad lévén bizodalmunk jöttünk e sokaság ellen. Ne engedd Urunk Istenünk! hogy az ember erőt vegyen ellened!“ Megkezdődik az ütközet, s az Űr rémületet ont az ethiopiakba. Áza nagyobbrészt levagdalja őket, s a fenmaradtakat Serara tartományig űzi, melynek városait elpusztítja. Visszatérvén dús zsákmány nyal terhelve, Azariás látnok eléje megy s imigyen szólítja meg : „Az Úr veletek van, mert vele voltatok; de ha elhagyjátok őt, elhagy titeket.“ Áza nemes fáradozásai a vallás egységének s az erkölcsök tisztaságának érdekében, melyekre a szakadás káros befolyással vala, megnyerik jutalmukat. Manas- ses, Efraim és Simeon törzsök nagyobb része önkényt egyesül Juda országával ; belátták ugyanis e törzsek, hogy azt az Isten védelmezi.1)

Isten folytonosan kegyekkel tetézi Jozafátot, mert e király igazságossága s jámborsága által szüntelen arra törek szik, hogy tetszését kiérdemelje. Uralkodása kezdetén összegyűjti országa nagyjait, s meghagyja nekik, hogy minden várost bejárjanak a népet az Űr törvényére oktatandók, s az őt megillető imádást s engedelmességet minden erejökből előmozdítandók. Ily szent parancs következtében mindenki versenyez a törvények megtartásában. A szomszéd nemzetek tisztelik Jozafátot ; a filiszteusok pénzzel kedveskednek néki, az arabok nyájakkal. Tartományainak fontosabb vá*) Krónika II. k. 14 és 15. ff.