Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 1. kötet - 35. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1872)

Judea

184

hal meg egy Isten teremtményeinek kiengesztelése végett, mint kínozták az Istenembert; fiadat, Dávid! és Isten fiát. Arcul verik, leköpdösik, ütik, lábbal tapodják, mint a föld férgét, keresztet tesznek vállaira; s miként a vágóhídra vezetett bárány, nem nyitja ki száját panaszkodásra. S nézzétek, most fúrják át lábait s kezeit ! Két gonosztevő között keresztre emelik, minden csontját meg lehet számlálni ; imádkozik hóhérjaiért ! Látod királyi látnok! mint hajtanak előtte fejet ellenei gúny jeléül ; hallod, mit mondanak ? Istenbe helyezte bizalmát, szabadítsa meg tehát az Isten, ha szereti őt! írd továbbá, hogy epével s ecettel itatják; hogy ruháit a katonák maguk közt szétosztják s öltönye felett sorsot vetnek. Halljad az inségkiáltást, melyet atyjához intéz : Istenem ! Istenem ! miért hagytál el engem ? S most így szól : Kezedbe ajánlom lelkemet! Hirdesd végre Dániel! hogy meg hal: Occidetur Christus! Te pedig, Júda fejedelme! lásd. a halál legyőzőjét ezentúl Isten jobbján ülni, imádtatva a ki- ■ rályoktól s nemzetektől, s a lába zsámolyául szolgáló mindenségi ől.1) *)

*) L- Dávid 109. 44. 21 és 68 zsolt. Zakariás 9 és 11. f. Izaiás 7 11, 53, 62. fej. Dániel 9. f. Ozeás 11. f. Malakiás 3. f. Aggeus 1. f. Mikeás 5, 2.