Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 1. kötet - 35. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1872)
Judea
175 tek. Minthogy a bölcsészek tanaiban minden csak sejtés vagy ellenmondás volt, elképzelhető, mily hévvel kellett fo- gadniok ily egyaránt észszerű, mint fölséges és vigaszteljes tant. Az egész Göröghonban szétszórt zsidók nagy számából és azon tiszteletből, melyet itt élveztek, fejthető meg, miért irta egy spártai király Makkabeus Simon, jeruzsalemi főpapnak: „A követek, kik a mi népünkhöz küldettek, hirt hoztak nekünk dicsőségtekről, tisztességtekről és vigaságtok- ról, és örültünk az ő jövetelökön, látván, hogy a régi barátságot, megújítani jöttek. És leirtuk, a mit mondottak a nép gyülekezetében, hogy legyen emlékezetül a spártai népnek.“1) Abdiás próféta mondja, hogy Jeruzsálemnek kaldeusok általi elpusztítása után sok héber menekült Spartába; mert ezt jelenti a héber szöveg. 2) Joel próféta szemökre veti a tíru- siak- és Szidóniáknak, hogy Izrael fiait a görögök fiainak rabszolgákul eladták. 3) Ezen adatokhoz, melyek azt bizonyítják, hogy a zsidók már ily régi időben tartózkodtak a hellen földön, csatolható Árius lacedemoni királynak Oniás Sión főpapjához irt következő levele: „Föltaláltatott az Írásban a spártaiak és zsidók felől, hogy Ábrahám nemzetségéből valók.“4) Ha már most meggondoljuk, hogy ezen közvetlen érintkezésen, ezen sokszoros viszonyon kivül a zsidók nagy számmal laktak Egyptomban, midőn a görög bölcsek a tudomány kedvéért oda zarándokoltak, könnyen érthető, miért állítja a sz. atyák és egyházi írók nagy része, hogy a görögök ismerték a sz. könyveket, s hogy az Isten, lélek és jövő életről szóló magasztos igazságokat ezekből merítették, mint szinte másokat az ős kinyilatkoztatásból. „A mi sz. könyveink, Írja a második században Tertullián, azon kincs, melyből a bölcsek minden tudományukat vették. Mely költő J) Makk. I. k. 14, 21—23. 3) Abdias 20 v. 3. s) Joel 3, 4, 6. 4) Makk. I. k. 12, 21.
