Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 1. kötet - 35. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1872)
Judea
169 vakkal hívják fel szent énekeikben a pogányokat, hogy együttesen dicsőítsék az irgalmat, mely az isteni szabaditót leszen küldendő : „Dicsérjétek az Urat minden nemzetek ! dicsérjétek őt minden népek ! mert megerősödött rajtunk az ő irgalmassága és az Űr ígéreteinek igaz volta mindörökké megmarad.“ íme látjuk az egyház éltető müvét a pogányság kebelében; mindazáltal a zsidó foglyok főleg az asszír birodalom fővárosaiban töltik be magas küldetésüket. Tóbiás, nehogy szétszóratásuknak gondviselésszerü célja tekintetében tudatlanok legyenek, ezt legfőbb vigaszukként állítja eléjök : „Adjatok hálát az Úrnak — így szólt hozzájok — Izrael fiai ! és a pogányok színe előtt dicsérjétek őt ; mert azért oszlatott el titeket a pogányok közé, kik őt nem ismerik, hogy ti hirdessétek az ő csodatetteit és tudtul adjátok nekik, hogy nincs más Isten ő kivüle.“ 2) Mialatt Izraelnek ezen erényes vezére Xinivé- ben nyilvánosan szolgál atyái Istenének, mialatt ő a felebaráti szeretetnek vallása által elészabott kötelmeit minden tekintetben betölti : Ráguel azon vidéken, melyen családjával együtt lakik, a legtisztább erények példányképeűl szolgál. Júda fejedelmei maguk részéről a babiloni királyok udvarában hirdetik a kinyilatkoztatás titkait ; és e királyok a csodák hallatára, melyeket a Mindenható tett, nyiltan beismernénk a zsidók Istenének nagyságát. 3) Dániel megjövendölé a Messiás eljövetelét ; Baruk lelkesíti a számüzötte- ket, kik mind a töredelem cselekedeteit gyakorolják, milyen az alamizsna, önmegtagadás és a böjt. Midőn az ima órája eljön, láthatni mint hagynak fel mindennel a fogság gyermekei, mint fordulnak a láthatár azon tája felé, merre Jeruzsálem van. s mint küldik föl aztán könyörgéseiket Ahhoz, ki egyedül képes szenvedéseiken enyhíteni. Ha uraik olykor 3) 116. Zsolt. 2) Tóbiás 13, 3-4. 3) Dániel, 2, 47.
