Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 1. kötet - 35. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1872)

Judea

153

„Áldjon meg téged az Úr!“ És mondá Booz az aratókra ügyelő ifjúnak : „Kié ez a nő ?“ Feleié neki : „Ez a moábi asszony, ki Noémival jött idegen tartományból, és kére, hogy az elmaradott gabnafejeket fölszedhesse és reggeltől egész mostanáig a mezőn van.“ Erre mondá Booz Rútnak: „Halljad leányom, ne menj más mezőre szedni, hanem csatlakozzál az én szolgáimhoz, a hol aratnak, és ha szomjazol, menj az edényekhez s igyál a vizből, melyből szolgáim isznak; mert hírül hozták nekem mind, a miket cselekedtél napaddal férjed halála után ; és hogy elhagytad szülőidet és a földet, melyen születtél s vele ez országba jöttél. Fizessen meg neked az Űr cselekedetedért és végy teljes jutalmat Izrael Istenétől, a kinek szárnyai alá futottál.“ S hozzátevé: „Mikor az evés órája leszen, jöjj ide s egyél kenyeret és mártsd falatodat a borba.“ Rút arcára borulván, megköszönte neki, s mondá: „Kedvet találtam szemeid előtt Uram, ki megvigasztaltál engem és szolgálódnak szive szerint szólottái.“ És fölkelvén az aratókhoz csatlakozott, kikkel evék és jóllakott. Ezután ismét gabonafejek szedéséhez fogott. Booz pedig meghagyta legényeinek mondván : „Kévéitekből hányjatok el szántszándékkal, és akarva hullassatok el, hogy pirulás nélkül szedje föl.“ Szede tehát estig. S a mit szedett vala, elvitte és visszatérvén a városba, örömteljesen átadta napájának. „Hol szedtél ma és hol munkálkodtál?“ kérdé Noémi. Ki viszonzá : „A mező Urának neve Booz.“ Mire Noémi: Áldott legyen az Űrtói, mert azon kegyességet megtartotta a holtak iránt is, melyet az élőkhöz mutatott. Az az ember rokonunk.“ És Rút naponkint visszatére Booz örökségére egészen az árpa- s a búzaaratás bevégeztéig.

Erre Noémi tanácsára megkenvén magát, magára vette legjobb öltönyét, s így indult Boozhoz, ki egy kéveülésen nyugvék s mondá neki: „Te vagy családom megmentője.“Ki viszonzá: „Az leszek, mert jó erkölcsű asszony vagy.“ Mére tehát neki hat mérő árpát, minthogy nem akarta, hogy üresen térjen vissza napájához. Maga pedig elméne a város kapujához, hol a vének között foglalt helyet. Itt családjának egy