Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)

Első könyv. Jézus Krisztus és az apostolok

A KOLOSSAIAKHOZ IRT LEVÉL. 69 kigúnyolák ; — Pál pedig ama szót, mely nekik a halálnál is kese­rűbb vala odavetve — mondá, hogy „a pogányoknak küldetik Isten ez üdvözítése es ök meghallgatják !“ 124. Az apostol huzamos fogságának oka a vádlók késedel­meskedése volt, kik vagy később érkezének csak Rómába, vagy ta­lán meg nem jelenvén, a váddal fel is hagyának. Ha csakugyan megjelentek Rómában, úgy az apostolra fogott három vétséget : hogy ő az egész birodalom zsidói közt lázongást és pártoskodást szít, egyszersmint kezdője a nazarenusok pártos szakadásának és a templomot is megfertöztetni törekedett, különféle tartományokból összchítt számos tanú által kell vala bebizonyítniok. Es minthogy Nero császár a vádlottat, ha ellene különféle vádakat emeltek, csak félbeszakításokkal és minden egyes vád külön megvizsgálása után szokta elitélni, ennek következtében a Pál elleni pörnek is hosszúra kelle nyúlnia. Hogy pedig fölmentéssel fog végződni, az már Felix és Festus eljárásából is kitünt.Eközben küldöttei által folytonos ösz- szeköttetésben áll vala az egész birodalomban általa alapított köz­ségekkel, sőt oly egyházakkal is, melyeket sem nem alapított, sem személyesen még meg nem látogatott. Legrégibb és leghívebb kö­vetői közöl sokan környezők őt Rómában. Lukács, Timotheus, Tychikus, Demas is, ki őt később elhagyá, s maga Márk is, ki előbb Pál és Barnabás elválását okozta, most mellette valának és szolgálnak vala neki. ‘) Két macedóniai férfi, Aristarchus és Epa- phras Kolossából, fogolytársai valának. 2) 125. Ez időben Pál három levelet irt ; egy rövidet Philemon- hoz, bizonyos megszökött és hüteten rabszolga érdekében,és a kolos- saiak és ephesuiakhoz. A Nagy-Phrygiában levő kolossai köz­séget Pál sem nem alapította, sem ekkorig meg nem látogatta. De alapítója, Epaphras most Rómában lévén, értésére adá, hogy az ottani keresztények hitét tévtanítók veszélyeztetik, kik a második századbeli nagy gnosticus mozgalom előhirnökei valának, és a zsidó törvény, különösen a zsidó ünnepek és újholdak megülése iránti buzgalmokat gnosticus tanokkal kötik vala össze. Tdták a hús és bor élvezését, tisztátalan dolgok érintését vagy Ízlelését ; áthagyományozott mély bölcseséggel kérkedvén, szinlelt alázattal azt állíták, hogy, a legfőbb Isten megfoghatlan és elérhetlen lévén, *) *) Col. 4, 14 ; Philem. 23, 24 ; Col. 11 ; Philipp. 1 , 1. Col. 4, 7 ; Ephca. 6, 21. — 2) Col. 1, 7 ; 4, 10.

Next

/
Thumbnails
Contents