Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Első könyv. Jézus Krisztus és az apostolok
A KORINTHIAKHOZ IRT ELSŐ LEVÉL. 63 114. Ezellon kelt ki mo3t Pál oly nyomatékkai cs szigorral minőt többi leveleiben nem találunk. Ingatagságukat keményen, korholván erősen állítja, hogy,lia a mennyei angyal hirdetne is nekik valamit azonkivü!, mit ö hirdet vala : átok alatt lenne ; — megmutatja, megtérése s ezt követő élete leírásával, hogy evangéliumát és küldetését közvetlenül Krisztustól s nem emberektől vette ; hogy ő tanítóvá lett, anélkül, hogy tanítvány volt volna ; mindazáltal ta- nítmányát a legtekintélyesb apostolok mindig az övékkel lényegben ogyezőnek ismerték el. A levél további tartalma azt bizonyítgatja, hogy a galaták balgatagok, midőn az evangéliumi szabadságot a törvény szolgaságával kívánják fölcserélni, és emellett saját tapasztalásukra utalja őket, mely szerint a lelki ajándékokat korántsem a törvény megtartása, hanem a hit által nyerték meg. 115. Körülbelül ez időtájban, — bizonytalan vájjon a gala- tákboz irt levél előtt, vagy után, — küldé Pál első levelét a kor int h iákhoz. Míg amabban belső Kis-Azsia egyik félreeső városkájának kisded községéről volt szó : addig a korinthi egyház gyertyatartóra volt helyezve, az óvilág egyik legnevezetesb városában, a kereskedelem középpontján, kelet s nyugat határvonalán, hol a hívek minden országból szünet nélkül ki- s beáramlának. A bajok, melyekkel Pálnak itt meg kellő küzdenie, ugyancsak sajátságosak voltak. Legfeltűnőbb és legzavaróbb volt az itt elhatalmasodott pártoskodás ; némelyek Pál, mások a Korinthban tanítóul föllépett Apollos tanítványinak mondák magokat ; ismét mások alkalmasint zsidókeresztények, Péter hívőinek akarának tartatni, vagy azért, mert Péter aközben csakugyan Korinthban volt, vagy mert idegen zsidókeresztény tanítók jöttek oda, és neve alatt hive- ket gyűjtőnek magoknak. Végre találkoztak olyanok is, akik ezen három párt ellenében csupán Krisztushoz, kit Palaestinából jővén, személyesen ismertek, akarának tartozni, ragaszkodni. ') Nem forgott itt a tam’tmány különfélesége kérdésben, melyet az apostol különben kitárt és megcáfolt volna ; ő pedig ezen pártelnevezéseket az egyházi egységérzet hiánya jelenének tekintő. Pál és Apollos benső barátok voltak ; azonban az utóbbinak tanítványai kérkedtek az alexandriai bölcsészet és prásfojtegetésben jártas mesterük fenséges tanmodorával és kicsiuylöleg tekintének le Krisztus keresztjének egyszerű és mesterkéletlen szónoklatára, miként azt l l) X. Kor. I. 11 s köv.
