Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Első könyv. Jézus Krisztus és az apostolok
ELSŐ LEVÉL A TESSALONIKAIAKHOZ. 59 dást. Nem maradt azonban hatás nélkül az araeopagban tartott beszéde , melyben az ismeretlen Istennek emelt oltárt használta fel kiindulási pontul, hogy az athénieknek épen e névtelen és általok eddig nem ismert Istent hirdesse. Mire többen megtértek, köztük Dénes, az araeopagita, Athen első püspöke. 106. Gyümölcsözőbb térre talált Korinthban, a gazdag és szép városban, hol másfél évig tartózkodék. O itt a vele egy mesterséget űző Aquila nevű zsidó házában kézmunkájából élt mint sátorcsináló, mert e kézmüvet tanulta meg zsidó szokás szerint tanulmányai mellett. Beszédeivel számos tagú községet alapított. Mint mindenütt, úgy itt is először a zsidókhoz és a zsinagógához tartozó proselytákhoz fordúlt, de a többség részéről heves ellenzésre talált ; ennélfogva a zsinagógának hátat fordítva, gyűléseit, Justus nevű proselyta szomszéd házában tartá. Stikere a pogány népség közt, különösen az alsóbb néposztályban, nagy volt ; még maga Crispus a zsinagóga elüljárója is egész háznépével megtére. Hasztalan hur- colák őt egyszer a zsidók mint vallásháborítót Gallio proconsul itélőszéke elé : visszautasittattak. 107. Korinthban való ezen első tartózkodása alatt irá Pál leveleinek elsejét^, Thessalonika hívőihez, körülbelül az ötvenkettedik évben ; és nemsokára a másodikat, melyben vágyát fejezi ki őket viszontláthatni. Az általa Athénből oda küldött Timotheus a község állapotáról átalán véve kedvező tudósitást hoz ; nehéz szorongattatások közt tanúsított hitszilárdságuk hire már messzeföldre elhatott. Ok, mint Pál mondá, például lettek Macedonia és Achaia hiveinek ; egyházuk már szervezve volt ; valának presbytereik, a lelki ajándékok, jelesen a jövendőmondás kegyadó- mánya sem hiányzott. Azonban az ottani állapotok árnyoldala az volt, hogy a keresztények képzelete mohón foglalkozott Krisztus másodszori megjelenésének közelségével ; azt vélték, hogy az Úrnak földi birodalma befejezésére irányúló második eljövetele legközelebb be fog következni ; ezen várakozás egész valójokat elfoglald és háttérbe szorítá a többi keresztény igazságokat. Minek következménye az lett, hogy nem kevesen, átengedvén magokat ábrándos várakozásuknak, dolgaikat elhagyák vagy elhanyagolák s idejöket henyélésben és céltalan sürgés-forgásban töltik vala. *) 108. Az apostol sikraszállt eme tévelygés ellen, ezen téve■) 1. Thess. 4, 10, 11 ; 2. Thess. 3, 8.