Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)

Harmadik könyv. Alkotmány, istenitisztelet és valláserkölcsi élet az apostoli egyházban

430 KRISZTUS A HÁZASSÁGRÓL. válik az embertől, akivel őt Isten összekötötte, ogyszersmint Isten­től is elválik ; az isteni akarat által megerősített kötelék isteni j,ri­gót alkot, mely az egyik résztvevő egyes tette által annál kevésbé szűntethető meg, miután még az sem tehető fel, hogy minden eset­ben megvan az akarat és szándék a házas viszony megsemmisíté­sére. Isteni jog általában jogszerű hatásaiban sem szüntethető meg emberi cselekmény által, és az Istentől fűzött kötelék mindig fölol- dozhatlanul áll az emberi vétek ellenében. Azon pillanattól kezdve, amelyben Krisztus kinyilatkoztatta: a házasságokat Isten köti és erő­síti meg ; és : Mit Isten egybekötött, ember el ne válaszsza, az egy ház ezt úgy érté, hogy „ember nem v ál a sz t h a tj a e 1 úgy érté azt maga az Ur, midőn a három személynek, kik e frigykötés­ben részt vesznek, az átkot, melylyel Isten a házasságtörést sújtja, tudtára adja ; úgy érté ezt Pál, midőn a házassági frigyet Krisztus­nak az egyházzal kötött elválaszthatlan egyesülése képének, tehát ép oly szétbonthatlannak mondotta. Ennélfogva ellenmondás is vau abban, lia valamely, legtöbb esetben elmúló tévedésnek oly erő tu- lajdomttatik, hogy ez az egész életet és annak minden viszonyát átfogó köteléket széttéphessen ; ha a házasság legalacsonyabb része, a fensöbbnek csupán szolgáló természeti oldala ellen elköve­tett vétség rombolólag hathat oly viszonyra, mely rendeltetésénél fogva kiválólag a szellemi élet közössége, a keresztény gyermekek közös nevelésére szolgáló intézmény. A hütlenségi bűn a házasság egyik főcélját sem teszi merőben elér heti,enné. Még a pogány nézet is, mely szerint a házasság „az egész élet consortiuma, isteni és emberi jog közlése“1); magasabban áll, mint ezen állítólag ke­resztény nézet, mely, hogy a házasságnak hűtlenség által való fel­oldhatóságát kimondhassa, lényegét a testi közösülésbe helyezi. Epén azt követeli az igazán keresztény nézet e kérdésben, hogy a seb, melyet az egyik fél hűtlensége az Isten pecsételte frigyen üt, ne váljék gyógyíthatlanná, hogy ha az életegvesség ideiglenesen meg is szakad, a kapu mégis tárva maradjon, az egyik fél bocsánata, a másik bánata és töredelme előtt. Hogy az elbukott nőnek a bo­csánatot nem kell megtagadni, azt maga Krisztus az eléje vezetett bűnös nő iránt tanúsított bánásmódjával megmutatta és megparan­csolta azon szavaival, hogy nem hétszer, hanem lietvenhétszer bo­csássunk meg ellenünk vétő atyánkfiának. Ámde ahol elválás és uj ') L. 1. Digest, de ritu nupí.

Next

/
Thumbnails
Contents