Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)

Harmadik könyv. Alkotmány, istenitisztelet és valláserkölcsi élet az apostoli egyházban

TI. FÜGGELÉK. tott. Különben a bevádolás, melyet „a mérsékeltek" Albinus előtt tettek, egészen máskép hangzott volna. Az önkény, melyet Ananus elkövetett akkor a haJálitélet végrehajtásában és nem mint vádlói álliták, a synedrium önkényes egybegyűjtésében állott volna. Való­színűleg a főpapnak a teljhatalmat, mely szerint a synedriumot ösz- szehivhassa, minden helytartótul hivatalába léptekor egyszer min denkorra ki kellett kérnie. A kivégeztetés mindenesetre vétkessé­gek jelentékeny súlyosbítása leendett, és ez egész synedrium vét­ke volt volna ; igv azonban csak Ananus vádoltatik, és fosztatik meg büntetésül hivatalától. József e helyen megjegyzi, hogy a saduceus ítéleti szigorban és kegyetlenségben valamennyi más zsidót, fölülmúlnak. Akkor u zsidó, Herodes Agrippa uralmának négyéves megszakításával már, körülbelül 40 évig voltak a rómaiak közvetlen uralma alatt. To­vábbá megjegyzi, hogy az essaenok Mózesre vonatkozó minden rá­galmat halállal büntettek.1) Ha a Titus által felhozott tényt hozzá- teszük, hogy még nemzsidók is, ha a zsidó vallás ellen vétettek, p. o. a templomudvar belsejébe nyomultak, halált szén vedének,®) és pedig a zsidó elöljáróság által : úgy annál hihetlenebb, hogy joghatóságuk, melynélfogva törvényeik értelmében saját uépök embereit elítélhették, tőlük elvetetett volna. A római helytartók hatalommal bírtak minden esetben, melyek zendülés-, fölségsértés- neb és nyílt rendzavarásának tekintettek, Ítélni és büntetni ; de vallási dolgokban, és a mózesi törvényszabta esetekben a jog élet és halál fölött határozni, és az Ítéletet végrehajtani, a zsidótörvény- székeknek tartatott fen csonkítatlanul. Azért mondja Pilátus a zsi­dóknak : Nem találok semmi vétket benne ; vegyétek ti őt és fe­szítsétek meg f) azaz „nem találom, hogy a zendülés és fölségsér- tés vétkét, melynek büntetése hozzám tartozik, elkövette volna. Vájjon vallástokat és törvényieket megsértette-e, nem tudom, vagy nem feszegetem ; de miután ti azt gondoljátok, úgy büntessétek is.“ A föltevés, hogy e szavakkal a zsidók tehetlenségét akarta csak gúnyolni, a természetes érzettel és történeti helyzettel ellenkezik. A zsidó felsőbbségek eljárása az apostolok irányábán is csak úgy lesz felfoghatóvá. ha fölteszszük. hogy’ a vallási dolgokban és ‘J Jbid. 2, ö, 9. — a) Bell. Jud. 6, 2. 4. Titus moudja í>fth ávcti- çtïv inirggípa/uf. A vétkest tehát nem a római felhatalmazott ítélte el, hanem a zsidóknak szolgáltatott ki. — *) Jáa. 19, 7.

Next

/
Thumbnails
Contents