Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)

Első könyv. Jézus Krisztus és az apostolok

JÉZUS AZ IGAZI EMBER.

17

egyszersmint „emberfiának“ nevezi vala magát. E kifejezést Dániel prófétától kölcsönözte, ki a négy világbirodalom megdőlése után valakit mint emberfiát lát az ég felhőivel jőni, ') ki azután az örökkévaló elé vitetvén, örökös uralmat, dicsőséget és örökös királyságot nyer. Ezért nevezte magát azon ünnepélyes és elhatározó pillanatban, midőn a főpap öt esküvel kényszerítő, hogy kijelentse, vájjon Istenfia-e, a kérdésre igenlő választ adva, egyszersmint em- berfiának, ki a jövőben Isten jobbján ülve s az ég felhőin jőve fogja nekik magát megmutatni.2) E névnek gyakori használatával azonban azt is meg akará értetni, hogy ő az igazi, eszményi, rég várt ember, a másik Adám,az emberi nem virága és központja; s végül azért szerette e nevet, mert bár méltóságára utalt, az értelmetlen tömeg előtt azt mégis elburkolá.

37. Mint igazi, valódi, tökéletes, földi testvéreihez mindenben hasonló ember az emberi szükségletek, kedélymozgalmak és lelki - hangulatoknak minden tekintetben alá volt vetve. 0 is élt azon eszközökkel és gyakorlatokkal, melyekre az embernek szüksége van, hogy a szellem uralmát a test fölött megalapítsa s a lelki közösséget Istennel ápolja.

Hivatalára negyven napi böjttel készítette elő magát, 3) s legyőző az ördögi kisértetet, mely ekkor ostromold ; — sokat és huzamosan imádkozék ; akkor is, midőn csodákat müveit, a szükséges erőért imádkozék s véghezvitelöket imája meghallgattatásá- nnk tulaj donítá. 4) Az adók és vevők által megszentségtelenített templomban szent haragra gyűl ; gyengéd barátság fűzi tanítványai egyikéhez ; mély, könyekig fokozódó részvétet érez mások szerencsétlenségén; 5 6) Jeruzsálem sorsa is, melyet előre lát, kö- nyekre fakasztja. fi) Sir úgy Lázár bezárt, mint a város nyitott sírja fölött. Saját küszöbén álló szenvedéseinek olőérzete nehéz aggodalommal tölti eh 7) Mint szenvedésképes ember, ő is érző a test és vér közös, természetes irtózását a kínos haláltól. Ekként domborítá ki önmagán a tiszta vétek által meg nem rontott emberi természet tökéletes alakját; még soha sem valósúlt ily kimerítő módon az isteni eszme : „ember“. Örök időkre állíttatott föl e kép, mint utólérhetlen, mindazáltal végnélküli megközelítésre mindenki elé tartott eszmény, páratlan és legfőbb az emberiségben.

') Dániel 7, 13. 14 v. ö. Math. 26. 64. - 2) Mátli. 26. 63. 64. — *) Máth.

4, 1 s köv. Luk. 6, 1 s köv. — *) Márk 7, 34, .Ián. 11, 41 s köv. - 5) .Ián. 11. 35,

6) Luk. 19. 4L — :) Luk. 12. 50 ; Ján. 12. 27.

Döllinger : Keresztény«, és egyh.

2