Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)

Első könyv. Jézus Krisztus és az apostolok

A PAPOK- ÉS FARIZEUSOKHOZ. ábrán d k é p őket most már, kínszenvedése előtt, ráruházzák, miért is még tanítványainak is megtiltá, hogy méltóságáról beszéljenek.1) 25. A korabeli farizeusok és írástudókról elismerte ugyan, hogy Mózes székén ülve a tantekintély jogszerű birtokában van­nak ;-) emellett azonban a nép állapota azon benyomást tévé rá, hogy az gyámoltalan, magára hagyott, csábításoknak kitett, pász­tor nélküli nyáj.3) A nép iránti részvét arra indítá, hogy apos­tolait már előlegesen is gyógyerövel felruházva szétkttldje ; ketten- kint kell vala az országot bejárni ok, mindenütt az ö megjelenését és Isten országa közeledtét hirdetve. Máskor a maga köré gyűjtött hetven tagból álló tanítványkört küldötte ki, hogy a helységek­ben , hova menendő vala, a népet föllépte és tanítására előké­szítsék.4! 26. Nem egyszer forgott élte, szilaj népzendüléstől fenyeget­ve veszélyben.r>) A leselkedő és kémlelő farizeusok mindenüvé kö­veték. Azonban már személyisége bizonyos tartózkodással tölté el őket, mely kezöket sokáig kötve tartá. A synedrium kiküldte ugyan egyizben a templom szolgáit, hogy fogva elövezessék ■ ezek azon­ban szava hatalmától lefegyverezve nem teljesíthetők a parancsot.6) írástudók Jeruzsálemből azon meghagyással voltak kiküldve, hogy őt vizsgaszemmel kövessék. A Galilaea- és Judaeában mindenütt szórványosan lakó farizeusok minden befolyásukat érvényesítők a népnél, hogy ellene működjenek. A fővárosban máris találtattak a papok és írástudók közt férfiak, kik halálra méltó törvényszegőnek nézék, s komolyan tanácskozónak, miként lehessen őt láb alól el­tenni.7) Azt hivék, hogy szabványaik szándékos megvetését nyil­vánítja, arra tanítja az embereket, hogy igazságuk másféle s jobb legyen, mint a farizeusok külső, képzelt, a törvény gondos teljesí­tésének látszatában nyilvánuló igazsága. 8) Ók tehát veszélyes el­lent láttak benne, ki a népnél eddigi tekintélyöket és nagy hiröket fenyegeti, aláássa. Nem tanúit iskoláj okban, nem tiszteié a törvény­nek köztük hagyományos értelmezését s olykor őket a nép előtt találó válaszaival megszégyeníteni is merészkedék. n) Minthogy pe­dig ő, a szívek vizsgálója, gyakran az embereknek inkább gondo- dolataira, mint szavaira felelt : metsző, gyöngéiket leleplező sza­vainak élét annál mélyebb boszusággal érezők. ') Mát. 16, *20. — -) Mát. 23, 2. — 3) Mát. 9, 36. — 1) Luk. 10, 1 s köw— '•) Ján. 5, 18, 7, 30. 8, 59. — e) Ján. 7, 44 s köv. — ') Ján. 11, 47 ; Mát. 26, 3 — 8) Mató 5. 20. 23. 1 s köv. — 3) Máté 21, 10. 23—27, 22, 17. 1 I

Next

/
Thumbnails
Contents