Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Második könyv. Az apostolok tanítása
miutsem ezt megengedjük. Philo és Josephus élénken ecsetelik a helyzetet s a hangulatot. „Az egész világ, mondja Philo, ') minden város és nép, férfiak és nők hízelegtek és hódoltak neki, és ezzel fokozák határtalan gőgjét; csak egyedül a zsidó nép nem akart résztvenni az istenkáromlásban, hogy született és halandó embert rr istenítsen. 0 pedig akará, hogy a földön semmi, ez az egy templom se hagyassák Istennek ; -) hogy mindenütt csak saját istenségének és a tőle tűrt isteneknek hódoljanak. Innen a zsidók elleni gyűlölete, kikkel mint legbecstelenebb rabszolgákkal bánt és kiket kegyetlen irtóháborúval fenyegető/1 Már az alexandriai zsinagógák is képének erőszakos fölállítása által az új császár isten templomai- vagy kápolnáivá voltak átalakítva. Midőn az ottani zsidók követei esedezve megjelentek előtte, rájok rivalgott: „Ti vagytok tehát azon istentől megátkozottak, kik engem a többi összes emberiségtől elismert istent, nem akartok annak hivni és egy névtelent többre becsültök nálamnál“; emellett kezét fenyegetöleg ég felé emelve káromlásokban tört ki, melyeket, mond Philo, csak hallani is vétek vala. Mig kevéssel meggyilkoltatása előtt foglalkozott ez ügygyei : aegyptomi utazása alkalmával akará képszobrát, mely már Kómában készült, rögtön a jeruzsálemi templomba vitetni, úgy hogy, mint Flavius mondja, 3) az egész zsidó nemzet, mely emiatt kétségtelenül föllázadt volna, csak Cajus halála által menekült meg végromlásától. 119. Nemzetének ez aggodalmát és veszélyét Pál is átélte ; tudta, hogy a császár-istenek cultusa folytonos terjedésben és emelkedésben van. Mig Caesar csak halála után lett istenítve, Augusztusnak még életében templomokat és oltárokat emelének. Tiberius alatt tizenegy ázsiai város versenge a dicsőségért, hogy e császárnak templomot emelhessen. 4) És Cajus alatt a Rómában élő istenség cultusa a birodalom egész területén szervezve vala. Mindezt látta Pál ; látá, miként versenyeztek az ázsiai városok, melyekben működött, e cultusban, mint tekinték egész polgári testületek nagy kitüntetésnek magukat a császáristen templomöreinek, templom- szolgáinak nevezhetni. Másrészt a jeruzsálemi templom jóformán római kézben volt ; várőrségük a templom fölött uralkodó Antónia 2í>4 A ZSIDÓ HAGYOMÁNY ÁTMENETE A KÉR. EGYHÁZRA. *) De legat, ad Cajum. Opp. ed. Paris, 1040. pag. 1008. — -) Philo 1. c. 1040. — s) Archaeol. 97, 1. — *) Tac. Ann. 4, 56. v. ö. Heidenthum u. Judenthum. 614. 1. és köv.
