Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Második könyv. Az apostolok tanítása
244 A VILÁG meket szerez, vagy azokat büntetésre méltókká teszi. ') A visszafizetés módját illetőleg ki van jelentve, hogy a büntetések nem lesznek egyenlők ; hogy minden egyesnek megitéltetése tehetségeinek s ismeretének mértékétől függ, amennyiben azok hiánya nem vétkes ; és hogy attól, ki kevesebbet kapott, kevesebb is fog követeltetek ") 167. Ezután Pál a mindenségnek ama nagy kiengesztelésére utal ugyan, melyet az Úr megjelenése által fog befejezni, melyben a halál legyőzése és a teremtés újjászületése után semmi sem lesz a világon Istentől elidegenítve és iránta ellensége, hanem inkább ő lesz mindenekben minden. 3) Szól mindeneknek Krisztusban való íölelevenítéséről, minden dolgok összefoglalásáról egy fő alatt ; 4) és János mondja, hogy Krisztus az egész világ kiengesztelője ; 5) ámde ezzel nincs „általános,egyetemes visszaállítás“ (apokatastasis) jelentve, hanem csak egy részről a megváltás általánossága, melyből csak azok vannak kizárva, kik önnönmagokat zárják ki, más részről az Isten országának öszhangzása és teljessége. És ha a kinyilatkoztatásban mondva van : „Semmi átok sem lesz többé“ °) azaz semmi sem lesz, min Isten átka volna, ezzel csak az van mondva, hogy mostantól kezdve minden gonosz a szentek társaságából az új Jeruzsálemben ki van zárva, és Isten büntető igazsága ott többé nem gyakorolható. Ellenben elég világosak az Úr szavai, midőn az örök tűzről, mely a sátánnak s angyalainak készíttetett a féregről, mely el nem hal, és a bűnről szól, mely sem ezen, sem a más világon meg nem bocsáttatik ; vagy szent János szavai, midőn a halálos bűnről szól, melyért nem kell imádkozni. 7) 168. „íme mindeneket megújítok !“ s) igy jósol Isten János kinyilatkoztatásában az utolsó idők befejezéséről. Az egész látható világ, vagyis az ég és föld, tűz által fognak fölemésztetni és megtisztelni. u) A mint az öntudatlan természet az ember bukása káros következményeinek részesévé lön, s a mint az embernek, mint őrzőjének s gondviselőjének vétke miatt önkénytelenül a „hiúságnak“ és „a múlandóság szolgaságának“ lett alávetve és „sóhajtó teremtménynyé“ lön, 1U) akként fog egyszersmint a türelem által ') Matth. 10, 40 sq ; 7, 21—23. — 2) Luc. 12, 47—48. — Matth. 26, 14 äq. — 3) 1 Col. 1, 20. — 1 Cor. 15, 24. 28. — 4) Eph. 1, 2. — Phil. 2, 10. 11. — 1 Cor. 15, 22. - 5) 1 Jo. 2, 2. — 6) Apoc. 22, 3. — 7) 1 Jo. 6, 16. — ®) Apoc. 21, 0. — 2 Petr. 3, 10. — '”) 2 Petr. 3, 7 sq.
