Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Második könyv. Az apostolok tanítása
AZ EGYHÁZ ITT ÚS OTT. 239 föld hittani értelemben nincsenek egymástól úgy elkülönítve, hogy amaz valahol a teres mindenségben volna keresendő sőtinkább a földkörét körülveszik és áthatják az égi erők, és Krisztus a földön járva is mennyben élhete. ') 159. Miután az egyház látható s egyszersmint láthatlan, mely két világra terjed ; s miután annak Krisztus itt is, ott is feje : azért a tagok egymáshozi viszonya az egyház túlvilági részébe is átterjed. A híveknek mint tagoknak összeköttetése nem szakad meg azáltal, hogy egy részök már föl van véve ama dicső és szenny- nélkiili egyházba, melyhez — mint a tejnplom belső részéhez — a földi egyház az előpitvart képezi. „Ne legyen meghasonlás a testben, hanem a tagok egymásért kölcsönösen szorgoskodjanak ; és ha az egyik tag valamit szenved, együtt szenvednek minden tagok ; vagy ha az egyik tag megdicsőíttetik, együtt örülnek minden tagok.“ a) Van tehát valóságos viszony az élő és átköltözött liivek közt; még pedig Krisztus által eszközölve, kinek testéhez mind ezek, mind amazok tagokul tartoznak; és nem szenved kétséget, hogy a boldogok, kik a látásra eljutottak; épen azáltal, hogy Krisztus testének tagjai, részt vesznek Krisztusnak az egyház földi, küzdő részéről való tudomásában, amennyiben tudni illik Krisztus őket e tudomásban részesítni akarja. E tudomás következtében részt vesznek egyszersmint imájok által Krisztus nagy müvében és Ítéleteinek végrehajtásában e földön. 3) Babylon bukásán örvendeznek az apostolok és látnokok az égben. 4) Hogy egyetlen egy bűnösnek megtérése örömünnep az égben már Krisztus kijelentette. 5) Es a szentekről (a huszonnégy vénről) mondatik, hogy a jámborok imáit aranycsészékben viszik Isten elé. 6) Mivel a szeretet az emberi érzelmek legerösbike, mely még akkor is megmarad, mikor a bit és remény megszűnik ; 7) és mivel a szentek ép úgy éreznek földi testvéreik iránt, mint Krisztus : nem lehet különben, mint hogy esedezéseik által is fejőkhöz, a hivők nagy főpapi közbenjárójához hasonlítsanak. 160. Az egyház élő tagjai részéről a síron túl is tartó szeretetnek a megholtakért való esedezéssé kellett válnia. Ily imára példát nyújtott maga szent Pál. Azon ephesusi Onesiphorus, kiről Ti- motheushoz irt levelében megemlékezik, nyilván nem volt már az ') Jo. 3, 13. — s) 1 Cor. 12, 25—26. — s) Apoc. 6, 10. 11. — *) Apoc. 18, 20; 19, 1—4. — 5) Luc. 15, 7. — 6) Apoc. 5, 8. — ^ 1 Cor. 13, 8 ss.
