Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Második könyv. Az apostolok tanítása
SZABADSÁG ÉS KNGEDEt.MESSÉG. vendégszeretetet tanúsítson, vagy őket üdvözöljo. ‘) Antikrisztu- soknak tekinti őket; azokról, kik önmagok szakadtak el az egyháztól, mondja: Ok belsőké p és valósággal soha’sem tartoztak hozzánk különben nálunk maradtak volna ? *) 123. Eszerint tehát általában a hívek előtt sem lehetett kétes a szabadság és engedelmesség viszonya szemben az egyházzal. Az igazán megtértek nem avégro léptek az egyházba» hogy ott parancsolgassanak, hanem, hogy engedelmeskedjenek. Nagy nyomatékkai adták értésökre, hogy ők tagjai lesznek a testnek ; eszerint tudták, hogy nekik, tagokul, már a dolog természe- széténél fogva szükségképen kötelmükké vált, az egyházi test felsőbb szerveitől eredő ösztönzéseknek engedelmeskedni. Tudták hogy az Apostol szavai szerint drága áron vásároltattak meg, s nem kell emberek szolgáivá lenniök, :,1 hanem épen abban ismerek föl és érvényesítők a szabadságot, melyet a hit által nyertek, hogy Krisztus szolgáivá lévén 4) alázattal és bizalommal vetők magokat egyháza rendeletéi és törvényeinek alája. Hanem viszont e rendeletek és szabályok még egészen egyszerűek valának és csak arra terjedőnek ki, mi az alaptanokból, az üde községi élet föltételeiből és az evangélium erkölcsi parancsaiból szükségképen folyt. Hogy a keresztény szabadság nem önkény, nem önfejűség és ra- konczátlanság, hanem a megszentelödésünkre adott törvény iránti odaadás ; hogy továbbá az egyház korlátozása és a tőle való függés miatt korántsem lesznek gyöngék, hanem erősek, — mert az gyház isteni szervezete hordozza s támogatja őket, — arról a keresztények megvalának győződve. Tudták, hogy az Úr meghagyása szerint pogánynak és publicánusnak kell azt tartani, aki az egyházat nem hallgatja ; 5) hogy szent Pál szerint közlekedni sem Szabad oly emberrel, ki az apostoli intelmet figyelembe nem veszi6) s hogy a zsidó-keresztényeknek szívükre kötötte az alüljáróik iránti engedelmességet. 7) 124. Az egyház természete és rendeltetése hozza magával, hogy benne mindenki a folytonos nevelés behatása alatt áll. Az egyház erkölcsi hatalom, mely minden tagját, még a bensőleg romlottakat is, valóságos közösségben tartja, melyben a tisztító és megszentelő erő egészben véve hatályosb, mint az egyes tagokban levő 210 *) II. ján. 9. 10. — 2) 1. .Fán. II, 19. — *) 1 Kor. Víl, 23. — *) 1 Kor. XXI, 22. — s) Máté XVIII, '27. — 6) 2 These. III, H. — 7) Zsid. XIII, 7.
