Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Második könyv. Az apostolok tanítása
210 TOVÁBBTERJESZTÉS FÖLSZENTELÉS ÁLTAL. ban is. A papi hivatás és papi méltóság minden hivőt megilletett ; ellenben a papi hivatal a valóságos oltárszolgálat csak az apostolokhoz s az általok rendelt segédek- és utódokhoz tartozott. Az úrvacsora megállapításával az egyházban tulajdonképeni papság is létezék és „oltár“, melyről a sátortemplom (zsidó) szolgáinak nem vala szabad enniök ; ’) onnantól kezde a régi jóslat teljesülni, hogy Isten idegen népekből is fog papokat és levitákat választani ; ") hogy Dávid utódjainak korában soha sem fognak hiányzani papok az áldozatok naponkinti bemutatására. 3) Ez okból nevezte magát Pál Jézus Krisztus evangéliumi papjának a pogányok között, ki arra van hivatva, hogy a pogányokat mint a Szentiélektől megszentelt, Istennek tetsző áldozatot bemutassa. 4) Pál nem használja itt a neki különben szokásos „szolga“ szót, hanem azt, mely a zsidókhoz irt levelében Krisztus papságáról használtatik ; és az evangéliumnak papi kormányzásáról szólván, más, hasonlólag csak papi érteményben előforduló szót használ. 5) 115. A papi hatalom terjesztése és átruházása a kézrátét által végzett fölszentelési szertartáshoz lett kötve ; mint minden egyéb átruházás, még az is, melyben az áldozó magát az áldozattal helyettesítette, — kézrátétel által történék ; valamint áldás és gyógyítás alkalmával is, mint valóságos lélek- és életközlési alkalmakkor, ugyané szertartás lön alkalmazva. Az Úr kézrátétel által gyógyított betegeket ; midőn azonban föltámadása után a Szentleiket, illetőleg az oldó- és kötőhatalom kezelésére szükséges kegyelmet adta, azt nem kézrátétel, hanem megdicsőiilt testének lehellete által eszközlé. Ez azonban csak az Úrhoz illett, nem egy- szersmint az apostolokhoz ; ő ezt saját lelke teljéből tövé. A tanítványok azonban, kik a Léleknek csak bizonyos ajándékait közölhették, kézrátételt használának úgy az újonnan keresztelteknél a lelki ajándékok közlésére, mint a papi hivatalhoz kötött kegyelem átadására. Az egyházi hivatal, minden ágával : a tanítás, bűnbocsátás, a kegyszerek és áldozat kezelése ily fensőbb erejű segélyt szükségelt, mert az teljesen isteni intézkedésen és jogadáson nyugvék ; és hol Isten a küldetést adta, ott egyszersmint hatalmat és áldást is * V. a) Zsid. 13, 10. — 2) Izai. 06, 21, — 3) Jerem, 33, 17, 18. — 4) X'etTO'jpydç V. ö. Zsid. 8, 1, 2, 4. — 5) Upoup/o'uvxa v. ö. Suiceri Thes. és Schleussneri Lex. O. V. — (’) Luc. IV. 41 ; Marc. VI. 5. — 7) To trkov 7iv£0p.a ot rkôoo; éTriçotvoû? cp.çp’jar]p.aTo; — mondja sz. Cyrill in Joann. Opp. I. IV. p. 1095.
