Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)

Első könyv. Jézus Krisztus és az apostolok

.JANOS AZ APnSTOl . 101 — az uralkodó fölfogáshoz híven — valóban testileg gondolt ju­talom kifestésében. 168. Jeruzsálem elpusztulása után, tehát a 70-ik év óta, az első század három utolsó évtizede alatt, körülbelül mindaz, mit az egyházról tudunk, János apostol személye- és irataiban pontosul össze. Neki vala fentartva, hogy jóval túlélje a többi apostolt, mi­szerint az ifjú egyház még. ezen későbbi időben se nélkülözze az apostol és szemtant! tekintélyét, s így az apostoli hagyomány láncá­nak legelső szeme a második századba is átérjen. János, egyházi hagyomány szerint, anyja Salome által Jézus családjával rokonság­ban volt. Péterrel és Jakab fivérével együtt Jézusnak legbizalma­sabb tanítványa, az Úrnak kegyence volt, kinek az utolsó vacsorá­nál keblén nyugvék ; a tanítványok közöl csak ö volt jelen a meg­feszítésnél a vesztőhelyen, kinek hűségét Jézus azzal jutalmazta meg, hogy anyját gondjaira bízá. Mikor vált meg végkép Jeruzsá­lemtől, nem tudjuk. Pálnak ugyanott tett utolsó látogatásakor, mely 58-ban történt, valószínűleg már nem vala ott. 169. János úgy látszik, szoros összeköttetésben volt Péterrel, és ameddig csak az apostolok közös működéséről tudomásunk van, mindig együtt neveztetik Péterrel, mint ennek kísérője, Pál pedig Péterrel és az if jabb Jakabbal az egyház oszlopai egyikének to­ki ti. Később állandó lakhelyül Ephezust választván, onnan igazgatá az előázsiai egyházakat.1) Tanítványainak itt alakított köréhez Po- lycarp és Ignác is tartozott. Csakis Domitián alatt vitték Jánost Rómába, hol Tertullián és Jeromos tanúsága szerint forró olajba bocsáták, s miután sértetlen maradt, 95-ben Patmos szigetére szám- iizék. Domitián halála után visszatérő Ephezusba.'-) Ezen későbbi éveiből még három vonás maradt fenn róla : az utálat, melyet Co­rinth tévtanító ellen kifejezett, midőn a fürdőben ogyizben vele ta­lálkozók; — a községi összejövetelek alkalmával folyton ismételt szavai: „Fiacskáim szeressétek egymást;“ —1 végű azon ifjú visszavezetése és megtérítése, ki már keresztény létére rablók közé kei’űlvén, csapatvezér lett.3) János Traján alatt 100- ban vagy 101-ben, mint aggastyán, csaknem száz éves korában hala meg. *). Polyc. ap. Eus. 5, 21 ; Iraen. 3, 3. 4. 2) Eus. 3, 18 ; Ori~. Comm. in Math. Op. III. 729 ; Tért. Praescr. 3G ; Hier. adv. Jovin. 1.26. Comm. in Math. 20, 22. 3) Iraen. 3, 3; Hier. Comm, in Galat; 6 dein. Alex, quis dives salv. C. 42,

Next

/
Thumbnails
Contents