Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)

Első könyv. Jézus Krisztus és az apostolok

S KÖVETKEZMÉNYEI AZ EGYHÁZBAN.

(jy

kifejtésére elkerülhetlen szükségük volt templomra, s e templom az egész földön csak egyetlen meghatározott helyen lehete. Miután a templom a lángok martaléka lön, a szertartási törvény gyakorlata leglényegesebb alkatrészeiben lehetetlenné vált, az áldozatok, melyek a zsidó nemzetnek legszentebb részét képezék, megszűnvén, a papság hiábavaló kiváltsággá, üres cimmé sülyede. Azon tévhitet, melybe számos zsidó akkor összes reményét helyezé, hogy Isten a templomot csodával egyszerre helyre fogja állítani, a keresztények nem oszták ; az isteni végzést látták ennek leromboltatásában s annak jelét, hogy a szertartási törvénynek vége immár elérkezett, hogy a keresztény tan teljes elválasztása és felszabadítása a zsidó tan anyai öléből ezennel bevégzett ténynyé vált. Mindaz elvéteték most a zsidó néptől, mi előbb kiváltsága volt. Nemzetpolitikai közéletének, állami létének utolsó foszlányai elenyésztek ; nem volt központja, nem fővárosa többé ; volt ugyan még törvénye, ámde ez oly törvény vala, mely bizonyos tekintetben önmagát tiltá, melynek szertartási alkatrészét épen magának a törvénynek éi-telmében, egyetlen izraelita sem gyakorolhatá többé. Lehetlen, hogy mindez a keresztények és bizonynyal számos zsidó előtt is ne tűnt. volna úgy föl, mint az előbb minden nemzet közöl kiválasztott népnek Isten által történt ünnepélyes eltaszitása.

166. A nép többsége még a város és templom feldulatása után is el volt határozva, hogy nem távozik a remények és ábrándok megszokott köréből. Az egész eseményt ugyan általában súlyos, Istentől a nemzetre rótt büntetésnek tekintették, a valódi bűntény azonban ismeretlen marada előttük. Hogy a katastropha azon Ítélet teljesülése, melyet saját fejökre mondtak, midőn kiálták : „Az ő vére rajtunk és gyermekeinken“ — azt nem érék föl eszökkel. Tanítóik elhitették velők, hogy e szerencsétlenség azon okból sújtja őket, mivel nem buzogtak a törvény mellett, és hiányosan .tölték be parancsait. A zsidók többségének nem lehetett ínyére oly egély mely mindjárt kezdetben föltételül azt szabá eléjök, ,hogy kiváltságaikról és előnyeikről lemondjanak, álljanak a pogányokkal, kö- rülmetéletlenekkel egy sorba, s ismerjék el, hogy minden törvényszerű igazságuk mellett bűnösök, s a bűnbocsátó kegyelmet csak úgy szükségük, mint a pogányok. Az iszonyú harc kezdete óta a pogányok majdnem mindenütt lángoló gyűlöletet tanúsítanak vala a zsidók iránt; több városban áldozatai is lettek e vérszomjas gyűlöletnek és százankint sőt ezreukint koncoltatának fel. Annál mé-