Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Első könyv. Jézus Krisztus és az apostolok
96 JAKAB LEVELE. Jakab hitvallására sokan, még’a nép nagyai közöl is, megtérének. De maga a nép és az uralkodók megmaradtak ellenséges álláspontjukon a kereszténységgel szemben, mi szükségkép elöidézé a katastropliát. 160. Jakab levelét „az elszéledett tizenkét nemzetséghez“, tehát a Palaestinán kivül, pogányok között elszórt zsidókhoz irta, kik azonban hívek valának, s teljesen zsidókeresztény körre szorítkozik ; legközelebb és legkiválólag tehát oly községeket tart szem előtt, melyek egészen vagy nagyobbrészt zsidókeresztényekből álltak, minők Syriában lehettek. Az eredeti görög irály folyékonysága és könnyen mozgó gyakorlottsága arról tanúskodik,—hacsak Jakab Péter példáj ára görögaj kú zsidó fordítót nem használt, — mennyire el volt terjedve a palaestinai zsidók között is a görög Írásban való jártasság. Nem kevésbé kitűnik e levél erő, gondolatgazdagság, velős, képdús, gyakran költöileg emelkedő nyelvezet, végül többszörös, szembeszökő vonatkozás által Jézus hegyi beszédére. Tartalmát tekintve részben hittévelyt cáfol, (a hit által való megigazulás tanának félreértését és helytelen alkalmazását) > részben pedig és főleg, erkölcsi hibák dorgálására és megjobbításá- ra, nevezetesen a gazdagok és szegények között fennálló éles ellentétre s az előbbieknek községgyülekezetekben való elsőségére vonatkozik. A kereszténységet apostolunk a szabadság törvényének, a szeretet királyi törvényének nevezi, melyet Isten a hit által szívünkbe irt; egyébiránt a legfontosabb újszövetségi tanokat érintetlenül hagyja. És mégis többször viszhangzanak e levélben Jézus igéi és ismételtetnek az Ur szavai, mint a többi apostolok leveleiben összesen véve. 161. A két első században Jakab levelét ritkán idézték, Hermas mindazáltal ismeré ; előfordul már a syr Peschitoban1) és alexandriai Kelemen a többiekkel együtt értelmező.2) Origenes3) azonban az első, ki világosan és félremagyarázha'lanul Jakabnak tulajdonítja. A nyugoti egyházban, amennyire tudjuk, a negyedik század vége felé használták először. Euzobius a vita alatt levő iratokhoz sorozza, megjegyzi azonban, hogy igen sok egyházban nyilvánosan olvassák vala,4) s a levél kánoni jogosultsága fölötti kétség okául azt hozza fel, hogy a korábbi egyházi Clem, op- 1, 10 ; Herrn. Past, 8, 6. — 2) Euseb. 6, 14. — 3) Opp. IV. 306. — i) Euseb. 3, 25.
