Wiseman Miklós bíbornok: A tudomány öszhangzásban a kinyilatkoztatással - 31. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1868)

Második eléadás. A hasonlító nyelvészetről. II. Szakasz

59 dásaimban. Egyúttal meg kell vallanom, liogy Quatremére törté­nelmi bizonyítékai, az egyptomi nyelv eredetet illetőleg, (melyek természetesen magától a nyelvtől teljesen függetlenek) az egyp­tomi és kopt nyelvek azonosságára vonatkozó sok kételyeimet nem hárították el. — Most magában a nyelv lényegében fel- födöztem, bogy nem csak semmi látszata a nyelvtani változás­nak nincs benne, és bogy tán nagyobb mértékben tartja meg az állandóság elvét, mint a sémi szójárások, melyeknek ez annyira sajátjok, hanem hogy fejlődésében egy régibb kor nyomait inkább megőrizte, mint bármely indogerman vagy sémi nyelv, melyet isme­rek , nyomokat, melyek ép azért egészen váratlan módon e két nyelv családra nézve is fontosakká lesznek. — Azonban a kopt sem sémi, sem indogermánnak nem mondható, megvan neki tulaj­don, sajátságos fejlődése, habár semmi esetre sem lehet rokonságát a két családdal félreismerni. — Történetesen ugyanazon fejlő­dési fokon van, mint a sémi ; azért a rokonság itt inkább kirí. Az ön által kijelölt előlialadás a szótagos (syllabisch) nyelvről a betűsre (alphabetisch),a koptra nézve is igen fontos elem/' „A névmások gyökei ugyanazon be szédrészt teszik, mely a nyelv képzésben először működött, s úgy látszik igen figyelemre méltó befolyást gyakorolt rá. E gyökökre és ezeknek összehason­lítására sémi és indogermán névmás képződésekkel nagy súlyt fek­tetek. — Állítsuk csak például egy pillanatra egymás mellé a sze­mélyes névmásból képzett ragokat a kopt és héber nyelvben, hogy lássuk mindkét részen a fejlődés rokonságát. Tengerem, tengerünk, tengered h., tengered n. Héb. jammi jatn-nu jam-ka jám-k (i) Kopt. jom-i jom-n jom-k. jom-ti. Tengeriek, tengere, tengerök h. tengerük n. lléb. jam’- kém (ken) jam’-hu, jam’-há (t) jam-m-u Kopt. jom-ten, jom-f, jom-s jom-u“ ') ') Bátorkodom néhány megjegyzést csatolni hozzá. 1) Az egyes szám első személyében tökéletes a hasonlóság, minthogy a másik in a felhozott példában esetleges, mert az elévült jamam-tól származtatandó, miért is az utórag egysze­rűen i, mint a koptusban. 2) Az egyes második személyének nőnemében a kü­lönbség inkább látszólagos, mint valóságos, a mennyiben a héber a második személyekben a hasonlóság által kívánt utóragoktól fa, ti vagy t, tem, tem-töl eltér és k-t vesz föl t helyett. — E jelenségre a kopt ve t világosságot, a mennyiben itt elmaracUiak a rendes utóragok, njig a him nemben ugyanazon ki­cserélés fordul elő, mint a héberben. 3) E megjegyzés természetesen a többes szám 2-ik személyére is áll.

Next

/
Thumbnails
Contents