Wiseman Miklós bíbornok: A tudomány öszhangzásban a kinyilatkoztatással - 31. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1868)
Második eléadás. A hasonlító nyelvészetről. II. Szakasz
52 Egy másik példát talán a tatár nyelvek nyújtanak, melyekben egy alapos tudós, nyelvtani szerkezetűk eredeti jellegétől való hasonló eltérés nyomára akadt. „Ázsia másik végén, mondja Abel Remusat, épcnséggel nem ismerik az igék hajtogatásának művészetét legalább a tongusi és mongol tájnyelvekben, melyekben a személyek megkülönböztetését nem ismerik, az igenevek és állapotjegyzők játszák a főszerepet. A keleti törökök elsők, kiknél annak némi nyomaira akadunk ; de gyér használata azt látszik mutatni, hogy azelőtt itt egyszerűbb rendszer volt. Azon törökök végre, kik előbb az Irtis és Ural folyó által határolt tartományokban góth törzsekkel érintkeztek, utóbb azonban ezeket vissza űzték és Európáig üldözték, még több közöset bírnak a góth nemzetekkel, mint a többi törökök, nevezetesen az igehajlitást scgédigékkel ; azonban dacára e hozzátoldásnak, mely nyelvüktől különben is idegennek látszik, megtartott valamit az igeragozás nélküli nyelvek nehézkes gépiességéböl.“ ') Végül még az amhári nyelvet lehet példa gyanánt felhozni, melyről bizonyos emlékezetre méltó hírlap után idézek egy jeles Írót: „Mindezt csak annak megmutatására hoztuk fel hogy azon kérdés, ha vájjon nem kölcsönözhetnek-e a nyelvok egymástól névmásokat és végzeteket, mig ezekre nézve az egész nyelvanyag idegen marad, alapos kutatást igényel.így például az amhári, melyet eleinte a gih (aethiopi) nyelv egyik szójárásának tartottak s mely sémi látszott lenni, újabb kutatások szerént afrikai származású s csupán utánozta a sémi végzeteket. 2) Ezek oly nyelvek példái, melyek nyíltan eltávoznak családjaiktól nyelvtani alakokat és egybefüzéseket keresni. Néha a nyelvek a legnagyobb távolság mellett is rendkívüli öszhangzást tanúsítnak a nyelvtanban a nélkül, hogy közöttük rokonságot kellene föltételeznünk: igy például a bask nyelv sok feltűnő hasonlatossávélemény, melyhez én o sajátságos nyelvet illetőleg csatlakozom az, hogy ez nem idegen a szigetre behozott nyelv, hanem a papság írói nyelve“ History of the Indian Archipelago. Edinb. 1820 II. k. 18. f. ') „Recherches sur les Langues Tartaros“ Paris 1820. 1. k. 300 1. Ez állításnak, melyet, Schott is elfogad, lásd müvét: „Versuch über dic atari- scho Sprache“ 2. és 3 1. ellenmond legalább általánosságban Kellgren: „A finn, magyar, osman, török s legalább részben a mongol oly szoros és hatályos haj- litási alappal bírnak, hogy senki sem tagadhatja tőlük a hajlítási nyelvek nevét.“— 2) „On Comparative Philology“ a „West of England Journal“ July 1835. 3. számában. 91. 1.
