Wiseman Miklós bíbornok: A tudomány öszhangzásban a kinyilatkoztatással - 31. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1868)
Második eléadás. A hasonlító nyelvészetről. II. Szakasz
49 sem könyvet nem birt tartani, asztalára hajolva, mint kit az évek meggörnyesztettek, bensöleg összeszedni látszott ama különféle erőket, melyek őt korábbi napjaiban épen úgy képesítették bölcsész- szé, mint államfértiúvá s azon oly nehéz tárgyról egy mély értelmű müvet mondott tollba, mely ha meg fog jelenni, fényes példát fog a világnak adni, mily erős, nem az uralkodó szenvedély, hanem a kormányzó értelmiség még a halálban is. ’) Midőn ő Abel-Remusat utasítása szerént rövid idő alatt megismerkedett a chinai nyelvvel, e szolgálatot haladéktalanul egy, a nyelvtani formákról szóló igen érdekes levéllel viszonozta. Midőn nekem ez irat fönnebb közölt nézeteim leirása után szemeim elé került, elragadtattam örömömben, hogy itt is ugyanazon nézeteket találom, habár már sokkal bölcsésziebb kifejezésekben. „Én, mondja ő, a nyelvtani formákat nem tekintem a művelődés gyümölcseinek, melyekre valamely nyelv a gondolatok széttagolása által jut, hanem inkább azon mód eredményének, mely szerént valamely nemzet nyelvét tekinti és kezeli.“2) Megemlíti, hogy maja és bertoi, két amerikai nyelvben, két formája van a beszédrésznek, melyek közöl egyik az időt, a másik csupán az alany és állítmány közti viszonyt fejezi ki. Ez igen bölcsésziesnek látszik s mégis helyesen jegyzi meg. „Nekem úgy látszik, hogy az összeillesztések bizonyítékul szol - gálhatnak arra, hogy ha a nyelvekben hasonló sajátságok találtatnak, nem lehet ezeket föltalálójok kiválóan bölcsészi szellemének tulajdonítani.“5) Bátorkodom önöknek még egy kivonatot felolvasni, mely csodálatra méltóan ugyanazt fejezi ki, mit mondani akartam, ,,Teljesen megvagyok győződve, hogy azon valóban isteni erőt, mely az emberi képességekbe, helyezve van, a nemzetek e teremtő erejét különösen az ős állapotban nem szabad félreismernünk, ahol minden eszme, sőt magának a léleknek erői is a benyomások újdonsága által élénkebb emelkedettséget nyertek; hol az ember összevetéseket sejthet, melyekhez a tapasztalás halk és lassanként! folyama 1 1) Az értekezés azóta megjelent e c-im alatt: Ueber die Verschiedenheit des menschlichen Sprachbaus und ihren Einfluss auf die geistige Entwickelung des Menschengeschlechtes. Berlin 1836. (A ném. ford, jegyzete.) 2) „Lettre a M. Abel-Romusat: Sur la nature des formes grammatical*- etc par M. Guil de Humboldt. Paris. 1827. 18. 1. 3) Lásd 15- 1. 4
