Wiseman Miklós bíbornok: A tudomány öszhangzásban a kinyilatkoztatással - 31. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1868)
Második eléadás. A hasonlító nyelvészetről. II. Szakasz
45 egyedül helyzetük által határoztatnék meg ; más szavakkal egy nyelvet, mely szerkezetében hasonló a chinaihoz. Ez bizonyára egyszerűbb és eredetibb állapot lenne összehasonlítva a nyelvcsalád jelen állásával, s az ember azon gondolatra jöhetne, hogy a mostani több életkoron keresztül fokozatos fejlődés által jött létre ; s csakugyan nem hiányzottak tudós férfiak, — kik igy gondolkoztak;1) de most e nézetet, melynek megvallom egykor teljesen hódoltam, épen nem oszthatom ; mert eddig a több évezredes tapasztalás az önkéntes fejlődésnek egyetlenegy példáját sem képes felmutatni valamely nyelvben. Bármely periódusban találunk valamely nyelvet, lényeges és jellemző tulajdonságaiban azt késznek találjuk, s habár finomabb simaságot, nagyobb gazdagságot, és változatosabb mondatkötést nyert is : de faji külömbsége, életelve, lelke, ha szabad igy szólanom, mint teljesen kiképzett tűnik föl és nem változhatik többé. Ha változás áll be, ez csak az által történik, hogy valamely uj nyelv, mint phönix egy másik hamvaiból támad föl ; s ott is, hol ily utánkövet- kezés áll be, mint az olasznál latinra, az angolnál angolszászra, a változásra sűrű fátyol van borítva ; a nyelv úgy tűnik föl, mintha magát titokteljes szövedékkel befonta és az átbábozás állapotába átment volna, s mi nem látjuk előbb, mig majd nagyobb, majd kisebb szépséggel, de mindig teljesen képezve és átváltozhatlanul ismét láthatóvá nem lesz. Sőt azt is látjuk itt, hogy az előbbi fok J) Az alapok, melyeken ezen elmélet nyugszik, mindenki előtt, ki e- nyelvet ismeri, oly világosak, hogy csodálkoznunk kell, miért nem tartja ezekhez magát több iró is. Lásd Adelung ,.Mithridates“-e 1. rész 301. 1. Klaproth, „Observations sur les racines des Langues Semitriques,“ mint függeléket Merian „Principes“ cimü müvéhez 209. 1. Ezekhez csatolhatnám a zsidó-nyelvben valódi szaktudósok tekintélyét is, egy Miehaelisét, Geseniusét, Oberleit- nerét stb. Az újabb nyelvtudomány csaknem általánosan hódol e véleménynek, s a nyelvfejlődésben három fokot külömböztet meg : az elszigeteltség állapotát, midőn nemcsak a fogalmak, hanem azok nyelvtani viszonyai is tulajdon gyökszavak által fejeztetnek ki ; az agglutinatió (szóragasztás) állapotát, midőn a nyelvtani viszonyokat kifejező szavak azokkal, miket meg kell határoz- niok, összeolvadnak és puszta szótagokká válnak, melyek eredeti jelentése többé már nem ismerhető föl ; és a hajlítás állapotát, hol a fogalmak viszonyai a szavakban történő hangváltoztatás által fejeztetnek ki. Az első fokra példa a chinai nyelv, a másodikra az indogorman, a harmadikra a sémi nyelvtörzs. Azonban minden fokon marad több, vagy kevesebb nyoma az előbbi foknak. (A néni. ford, jegyzete.)
