Wiseman Miklós bíbornok: A tudomány öszhangzásban a kinyilatkoztatással - 31. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1868)

Tizedik eléadás. A keleti tanulmányokról. I. Szakasz. A szent irodalom

373

litctt módon hozatnak is föl, mégis puszta idézetek és épen nem azt akarják kifejezni, hogy a leirt alkalommal szószerént beteljesültek. Többen nagy fáradsággal igyekeztek bebizonyítani, hogy az idézett kifejezések is megegyeztethetők ezen fölfogással, és e célra főleg rabbinusok és remekírók müveit használták. így Surenliusius vastag kötetet irt a rabbinusok idézésmódjáról, azonban egyetlen helyet sem hoz föl, hol e szó beteljesült előjő.1) Sykes tr. azt állítja, hogy ily kifejezések a zsidó irók minden lapján találhatók, azonban egyetlen példát sem hoz fel.2) Knapp ismétli ugyanazon állítást mert azt mondja, „hogy e zsidó vagy khald szó 8 e

khald és rabbini szavak jpp, cVl'N és annyit jelentenek; mint valamit véghezvinni, vagy helybenhagyni.“3) Például az első szóra fölhozza Kir. I. 14 verset, hol a jelentmény csupán ez : „szavaidat be akarom tölteni.“ Tlioluck tanár valóban több példát hozott föl a rabbinusokról e jelentmény igazolására. A két legnyomósabb ez : „Az a ki eszik és iszik, s azután imádkozik arrólirva van: „Te engem hátad mögé vetettél.“ „Mióta TÖü; (samir egy mesés állat) a templomot földulta az isteni kegyelem és a szentély folyama kiapadt, mint a XII. zsoltár 2. versében Írva van.“ Ehhez Barher- bräusnak évkönyvéből egy sokkal későbbi syr iró e helyet függesztette : „0k láták a harago’t, melyről a látnok mondja: El akarom viselni az Ur haragját ; mert vétkeztem.“4) E szavak állítólag csak ezt jelentik : „ők láták az ur haragját.“ Sharpe és mások görög remekírókból idéztek néhány helyet, azonban ezek legkevésbé sem közelítik meg az uj szövetségben előforduló mondatok határozott és szigorú alakját.5) Mert mindezek után is ingatlanul áll Michaelis azon megjegyzése, miszerént közülök •)

•) „fiißlo; xaxaXiayqg.“ Amsterd. 1713.

2) „Truth of the Christian religion.“ Lond. 1725. 206 — 296. 1.

3) Georgii Christ. Knapp, „Scripta varii argumenti maximam partem exe- getici et historici argumenti.“ Ed. 2. Halle 1823. Tom. II. 523. 1.

4J „Commentar zu dem Evangelium Johannis.“ Hamburg 1827. 68. 1. Néhány év előtt e tudós azt kérdezte tőlem vájjon syr irók olvasásánál nem buk- kantam-e oly helyekre, melyek e nehézségeket megoldják, s e szólamokat meg- világosithatják. Én az említett példákat mutatám és kérelmére egy másolatot adtam át neki, hogy tetszése szerént fölhasználhassa. Lehetséges tehát, hogy ezek valamely német műben, melyet nem ismerek, megjelentek és épen azért tartom jónak e körülményt fölemlíteni, nehogy azon gyanúba essem, mintha mások dolgozatát sajátom gyanánt közölném.

5) Horne, „Introduction.“ II. köt. 444. 1. Jegyzet.