Wiseman Miklós bíbornok: A tudomány öszhangzásban a kinyilatkoztatással - 31. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1868)
Tizedik eléadás. A keleti tanulmányokról. I. Szakasz. A szent irodalom
349 megítélni, megfontolni és közöttük határozni. Egyes kéziratok már nem bírnak többé becsesei, mi most inkább osztályok között határozunk. Ha két osztály egymással megegyezik, akkor közös olvasásmódjuk valószínűleg helyes ; ha azonban mind a három osztályú kéziratok egymástól elütnek, a kérdés el nem dönthető. De itt akár mely okmány leendő fölfedezése esetére biztosítva vagyunk. Mert ha valamely okmány fölfedeztetnék, bármily tekintélyes és becses legyen az, okvetlenül ezen osztályok egyikéhez fogna tartozni, melynek fontosságát emelné, mialatt egyedi tekintélyét vesztené ; s igy azután biztonságunkat semmiképen meg nem zavarhatná. És ha abban olyanok találtatnának, melyek minden osztályból kizár- vák, akkor azt rendkívüli tüneménynek kellene tekinteni, mi rendszerünket annál kevésbé hozhatná zavarba, mint nem mondhatni az üstökösről, hogy megzavarja a bolygók rendjét, melyek pályáját átmetszi, az által, hogy azok rendszerét követni nem akarja. Ezen nagy és fontos lépés az uj szövetség itészeti tantárgyában nagyobbszerü változásokon ment által, melyek annak további egyszerűsítését célozták, Nolan, Hug, Scholz és többen a kéziratok különféle rendezéseit és osztályozásait indítványozták, de az osztályok számai és nevei megváltoztatásánál egyebet nem tettek : az alapelveket mind megtartották. Mindazáltal legfontosabb megváltoztatást Scholz javasolt. Miután egész Európát és Kelet nagy részét a kéziratok egybevetése végett beutazta, 1830-ban egy uj cri- tikusi kéziratnak első kötetét adta ki; az előszóban a kéziratok osztályait kettőre vonta össze, hogy Griesbach elvét annál könnyeb- pen dolgozhassa ki. Legközelebb vett leveléből értesülök, hogy a második kötet sajtó alatt van. *) !) (Megjelent Lipcsében, 1836-ban.)— Az újszövetségi Ítészét nagyszerű haladást tön Lachmann Károly által. Hogy a legrégibb történeti szöveget az elismert legrégibb forrásokból nyerhesse, feltette magában, hogy csak a legrégibb (Majuskel) kéziratokhoz és fordításokhoz folyamodik, különösen az Italát és a sz. Jeromos által javított Vulgatát, végre a negyedik századig élt sz. atyákat tartja szem előtt. „N. Test. graoce et latine. Car. Lachmannus recensuit. Phil. Buttmannus graec. Lectionis authoritates apposuit.“ Berol. 1842. Tom. I. 1850. Tom. II. Az igy nyert recensio már megközelítette a Vulgatát. — Öt követte Tischendorf Const. (Nov. Test. graece. Ed. 7-ma critica major. Lips. 1859.) Ki egyebek közt a Vulgatában eléforduló szöveget görög források után is helyreállítani törekedett. ,,Nov. Test. Textus graee. Versionis Vulgatae latinae. Par. 1843. II. kiad. 1847. Az általa fölfedezett Codex Sinaiticus, — mely ítélete szerént a létező kéziratok között a legrégibb, — ujonan megerősítő szövegünk épségét.
