Wiseman Miklós bíbornok: A tudomány öszhangzásban a kinyilatkoztatással - 31. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1868)
Tizedik eléadás. A keleti tanulmányokról. I. Szakasz. A szent irodalom
346 mely azelőtt valamely fontos tannak bizonyosan és elhatározókig kedvezett volna. Mert az előbb említett helyeken, úgymint I. Tim. III, 16. már helye volt a kételynek, minthogy már a régi fordítások egymástól eltértek. Ezen eltérő olvasásmódok majdnem kivétel nélkül minden mondat lényeges részét érintetlenül hagyják és csak alárendelt jelentésű helyen mutatkoznak, névelő vagy kötszó vagy pontosb nyelvtani szerkezet betoldása és kihagyásánál általán inkább a szavak alakjai mint lényegénél. Az első vers sz. János evangéliumában különféle itészi konjekturák tárgya volt, midőn Krisztus istensége melletti bizonyító erejét gyöngíteni akarák. Egyik iró azt állította, hogy sajátító esetet kell olvasni : „és az ige Istené volt“ egy másik, hogy a mondatot másképen kell pontozni és igy olvasni : „és Isten vala“ az „ige“ pedig a következő mondathoz kapcsolandó. Példátlan tevékenységet fejtettek ki azon férfiak, kik a dologtól, mely ezen konjekturák által támogattatott, semmiesetre sem idegenkedtek ; és miután most minden hozzáférhető okmányt átkutattak, vájjon e helyet illetőleg mily fölfedezéseket tettek ? Mindenesetre több eltérő olvasásmód keletkezett : igy alexandriai Kelemen : „az ige Istenben vala,“ olvasott ehelyett : „az ige Istennél vala“ ; bizonyos kézirat és nyssai Gergely névelővel olvasnak : ;,volt az Isten.“ Ezek az egyedüli eltérések, melyeket ezen szövegben találunk, mig a fönséges tan, melyet tartalmaz, egészen érintetlenül hagyatik, és Photin, Crellius sBahrdt konjekturái könnyelműek és alaptalanoknak bizonyultak be. És valóban, ha Griesbach, az első Ítész uj szövegét lapozzuk, ki a közönséges szövegbe uj olvasásmódot felvenni nem idegenkedett, és látjuk — ami a jellegek különféleségénél fogva rögtön feltűnik, — mily ritkák azon esetek, melyekben a számtalan, általa használt okmányok őt javításra indították : akkor csodálkoznunk kell közönséges szövegünk pontossága fölött, mely az első, a könyv- nyomtatás feltalálásakor kéznél volt kéziratok minden kiválasztása nélkül alkottatott ; vagy — mi több — nagy megnyugtatást kell éreznünk azon csekély különbséget látván, mely a legjobb és leg- roszabb kéziratok között létezik és azon vigasztlaló mód tekintetbe vételénél, melyen a sz. okmányok épsége megőriztetett. Ezen eredmény a vallás ellenei várakozásának oly kevéssé felelt meg, hogy, mint bizonyos ünnepelt tudós az utolsó században mondja, kevésbé kedvezëleg kezdtek gondoskodni az Ítészét eme neméről, melyet azelőtt annyira magasztaltak ama remény fejében,
