Wiseman Miklós bíbornok: A tudomány öszhangzásban a kinyilatkoztatással - 31. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1868)

Tizedik eléadás. A keleti tanulmányokról. I. Szakasz. A szent irodalom

340

hetségeiket e tárgynak szentelték és megtisztították a hetvenes fordítást a hibáktól, melyek lassankint becsúszván, különféle szövegeket eredményeztek, melyek ezen fordítás különböző kézirataiban még észrevehetők. Nyugaton sz. Jeromos, Cassiodor, Alkuin nem kevesebb erőmegfeszitéssel foglalkoztak a latin fordi- tással. De az egyházi irók mindnyájan, kik ama már elősorolt ité- szeti tárgyakkal foglalkoztak, különösen sz. Ágoston és Venerabilis Beda ismételten elismerték szükségét annak, hogy az eredeti szövegre visszatérve egy correct szöveg lehető legjobb helyreállítása kísértessék meg.1)

Midőn a héber nyelv tanulmányozása a keresztények között mindinkább terjedni kezdett, és a könyvnyomtatás mesterségének feltalálása az eredeti szöveget mindenkihez hozzáférhetővé tette, fontos vita támadt pontossága fölött. Sok igen fontos helyen, mint a már megnevezett 22. zsoltárban azt találták, hogy más használatban levő fordításoktól eltért és most a zsidók ellen, kik azt oly sokáig ogyedáruságban tárták, azon gyanú támadt, mintha ezen körülményt hasznukra forditották, az eredeti kéziratot különféle helyen megmásították és feltűnően elferdítették volna. Innen némelyek azt vélték, hogy a forditásokat az eredetinek eléje kell tenni ; a mérsékeltebb elvüek pedig, hogy ezt azok szerént kell kijavítani. De mielőtt az itészeti tudományok teljes kifejlődésöket elérték, vagy azokat alapelveikre visszavezették volna, melyeknek minden tudományban az észlelést követni, nem pedig azt megelőzniük kell, úgy találták, hogy majd minden helynek, mely ezen véleményre okot adott, pontos vizsgálata annak megcáfolását vonta maga után és elvitázhatlanul kiviláglott, hogy a zsidók a sz. könyvet minden célzatos meghamisítástól megóvták. Ez az Ítélet, melyet most mindnyájan egyhangúlag a Capellus és a két Buxtorf között foliánsokban folyt élénk vita fölött hoznak.

4. §•

Houbigant és Michaelis.

Azonban voltak még némelyek, kik e felől meggyőződve nem valának, s makacsságuk a bibliai irodalom eme ágában a leg2) „Ubi eum ex adverso audieris, proba ; non oonfugias ad exemplaria veriora, vel plurium codicum, vel antiquorum, vel linguae praecedentis, unde hoc in aliam linguam interpretatum est.“ Adv. Faust. Libr. X. cap. II. VIII. köt. p. 2. 219.