Wiseman Miklós bíbornok: A tudomány öszhangzásban a kinyilatkoztatással - 31. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1868)
Negyedik eléadás. Az emberi nem természetrajzáról. II. Szakasz
162 azt hiszi az ember, hogy ott me'g a régi lakosok utódjai vannak ; és az utazók gyakran irták, hogy a Tiber túlsó részének lakosai a Traján szobrán levő római katonák, vagy más régi emlékekek szakasztott másai. Föltéve, hogy azok elég tisztán s pontosan ábrázoltat - ván, ily összehasonlítást megengednek : mindazáltal meg kell vallanom, hogy ez a lehető legsilányabb ismérvek egyike. Mert a római művészet fölületes ismerete is mindenkit meggyözend arról, hogy minden történelmi emléken, hacsak épen arcképet nem akartak előállítani, valamennyi alak a görög minta szerént képeztetett, és a régi lakosok arculatának meghatározására vezérfonal gyanánt nem szolgálhat. Azonban tekintsék meg önök a kőkoporsókat, melyeken a halottak mellképei domborművekben bevésve, vagy a födélén nyugvó szobrokon kifaragva találtatnak ; vagy vizsgálják a kapitoliumban levő császári mellképek sorát: szükségképen egy szembetűnő jelleget fognak találni, mely Scipio sírjának koszoru- zott képétől egész Trajánig vagy Vespasiánig mindenütt ugyanaz ; t. i. széles, lapos fő, alacsony, tágas homlok, a gyermekkorban esetlen s gömbölyű, később széles és négyszögü arc, rövid, vastag nyak, és erős, széles testalkat. Ez oly jelleg, mely homlokegyenest ellenkezik azzal, mit közönségesen római arculatnak tartanak. Nem kell messzire mennünk, hogy utódjaikat megtaláljuk ; naponkint találkozhatunk velők az utakon, kivált a polgárok közt, vagyis minden lakosság legváltozatlanabb részében : a középosztályban. Az ellentét a rómaiak valódi arcai s azok eszményi typusa közt a művészetben talán sehol sem ismerhető fel oly könnyen, mint a Titus-iv faragványain. A különféle katonák, kik mindkét oldalon elé vannak állítva, annyira hasonlítanak egymáshoz, hogy ha nem volnának kőbe vésve, azt hihetnők, hogy mindnyájan egy mintába vannak öntve. Az egész arc-éi, kivált a félig nyitott száj azt bizonyítja, hogy a művésznek bizonyos szabálya, határozott mintája volt, melytől nem akart eltérni. Ezzel azonban a diadalkocsiján ülő császár merő ellentétben van : egész alakja más előkép szerént van képezve ; s jóllehet az arcvonások teljesen eltöröltettek, mindazáltal a körrajzból még maradt annyi, hogy az a valódi római vastag, esetlen arcát s tömött fejét mutassa.
