de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)
Első könyv. A pápáról, a kath. egyház iránti viszonyában fejezet
49 rész isteni, a kötelék is isteni, és az egyesülés olyan, hogy mindegyik rész az egész erejével cselekszik. — Ezért mondák elődeink — hogy ők sz. Péter nevében cselekedtek, a sz. Péter személyében minden püspöknek mint szent Péter helyettesének adott tekintélynél fogva; és ezt mondák ők akkor is, midőn saját rendes és alárendelt tekintélyök folytán cselekedtek ; mert minden először sz. Péter személyében volt megállapítva, és az összeköttetés az egyház egész testületében olyan, hogy a mit mindegyik püspök a katb. egység szabálya szerént és szellemében tesz, mindazt az egész egyház, az összes püspöki kar és a püspöki kar feje vele együtt teszi.“ Alig merik ma már azon szövegeket idézni, melyek időről- időre, a kereszténység bölcsőjétől napjainkig a római felsőbbséget elvitázhatlanúl feltüntetik. E szövegek annyira ismeretesek, hogy azokat az egész világ tudja, és hogy azok idézése hiú tudomány tüntetésére mutathatna. Azonban mikép volna lehetséges, hogy oly műben, a milyen ez, legalább egy gyors szempillantást ne vessünk a legtisztább hagyomány becses emlékeire ? Jóval az üldözések vége előtt, és mielőtt az egyház, mint összeköttéseiben tökéletesen szabad, hitét kinzás nélkül, külső és észrevehető tettek elegendő száma által bizonyíthatta volna, folyamodott már Irén, ki az apostolok tanítványaival társalgóit, sz. Péter székéhez, mint a hit zsinormértéhez, ez uralkodó, ( \Tlyt- Ltovía) az egyházban oly hiressé vált fejedelemséget elismervén. Tertullián már a második század végén Írja ; „íme, rendel- mény, és pedig döntő rendelmény a pápától, a püspökök püspökétől Ugyanezen,az apostolok hagyományához oly közelálló,és bukása előtt annak egybegyűjtése körül oly szorgos Tertullián mondá : „Az Ur Péternek adá a kulcsokat és általa az egyháznak * 2). r) Tertullián de Pudicitia, cap. I. Audio edictum, et quidem peremptorium : Pontifex scilicet maximus, Episcopus Episcoporum dicit etc. (Tertull. Oper. Paris, 1608, in fol. edit. Pamelii, p. 999 ) Az ingerelt és nem különben kissé gúnyos hang, kétségkívül nyomatékot kölcsönöz a bizonyságnak. 2) Memento claves Dominum Petro, et per eiltll Ecclesiae reliquisse. Idem, Scorpiae. cap. X. Oper, eiusd. ibid. 4
