de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)
Első könyv. A pápáról, a kath. egyház iránti viszonyában fejezet
32 IL FEJEZET. A zsinatokról. Hiába folyamodnánk az egység megmentése s a látható itélőszék fentartása végett a zsinatokhoz, melyek természetét s jogait igen szükséges vizsgálat alá vonni. Kezdjük meg ezt oly megjegyzéssel, mely semmi kétséget sem hagy fenn az iránt, hogy időszaki vagy változékony főhatalom ellenmondást foglal magában; mert a főhatalomnak mindig élnie, mindenkor őrködnie és működnie kell. Reá nézve mi külön ség sines az álom és halál k ö z ö 11. Minthogy tehát a zsinatok csak változó hatalmat képeznek az egyházban, s nemcsak változékonyak, de mi több, fölötte ritkák s csupán csak esetlegesek, minden koronkénti s törvényes visszatérés nélkül : az egyház kormányzása azokhoz nem tartozhatik. Azonkivül a zsinatok semmit sem határoznak fölebbezés nélkül, ha nem egyetemesek ; s a zsinatok e cselekvési módja oly nagy nehézségeket von maga után, hogy nem lehetett a Groudvi- lés szándéka, reájok bizni egyháza kormányzását. A kereszténység első századaiban sokkal könnyebb vala a zsinatok összegyűjtése, minthogy a hívek száma sokkal kisebb volt s a császárok személyében összpontositott hatalmak egysége megengedé nekik, elegendő számú püspökök összegyűjtését, hogy mindjárt tiszteletet gerjeszthessenek s a többieknek csak megegyezésére legyen szükségök. S mégis mennyi fáradsággal s nehézséggel járt azok összegyűjtése ! De korunkban, midőn a polgárosított világ oly sok független felsőbbség által van, hogy úgy mondjam, feldarabolva, mióta bátor hajósaink által olyannyira kiterjesztetett : — az egyetemes zsinat ábrándképpé lön. Csak valamennyi püspök meghívására s e meghívás törvényes bebizonyítására öt vagy hat év nem volna elegendő. Epen nem vonakodom azt hinni, hogy, ha egyetemes egyházi gyülekezet valaha szükségesnek látszanék, mi épen nem
