de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)

Első könyv. A pápáról, a kath. egyház iránti viszonyában fejezet

27

tény köztársasági egyház, mivel a presbyterián alak megsemmisiti a hitvallás azon cikkelyét, melyet ezen vallás szolgái legalább minden vasárnapon köteleztetnek kimondani : H i- szek egy, szent egyetemes s apostoli egyházban. Mert mihelyt nincs központ, sem közös kormány : nem lehet egység, következőleg egyetemes (vagykatholikus) egyház sem ; minthogy nincs részletes egyház, melynek e föltevésben csak alkotmányos eszköze is volna, annak megoldására, vájjon hitbeli közösségben van-e a többivel.

Azt állitani, hogy egy csoport független egyház egy, egységes s egyetemes egyházat alkot, más szavakkal annyit tesz, mint állitani, hogy Europa összes politikai kormányai egy, egységes s egyetemes kormányt képeznek.

E ' két fogalom teljesen azonos s ezt nem lehet elcsavarni.

Ha valakinek eszébe jutna francia királyságot francia király nélkül, orosz császárságot orosz cár nélkül sat. szóba hozni, méltán eszeveszettnek tartanák ; már pedig, egy, fő nélküli egyetemes egyház eszméje szorosan azonos volna ezzel.

Fölösleges volna itt az aristokratiáról szólni ; mert soha sem lévén az egyházban oly testület, mely a kormányzatra akár választási, akár örökösödési alakban igényt tartott volna, önként következik, hogy az egyház kormányzata szükségképen egyeduralmi, minden más forma szorosan kizárva lévén.

Az egyeduralmi kormányforma egyszer megállapittatván : a csalhatlanság már csak szükséges kifolyása a főhatalomnak ; vagy inkább, ez sajátlag ugyanazon egy dolog, két különböző név alatt. De jóllehet ez azonosság elég világos, mindazáltal soha sem látták be, vagy nem akarták belátni, hogy az egész kérdés ez igazságtól függ ; s ezen igazságnak, mely a dolgok természetén alapszik, nincs arra szüksége, hogy a theologiára támaszkodjék; úgy, hogy az egységről, mint szükségesről szólva, a pápát soha sem lehet tévelyről vádolni, még ha az lehetséges volna is, valamint nem vádoltathatnak arról a földi uralkodók, kik soha sem tartottak igényt a csalhatlanságra.

Gyakorlatilag épen mindegy a tévelynek alá nem vetve lenni, vagy pedig arról nem vádoltathatni.

így tehát, ha megegyeznének is abban, hogy semmiféle