de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)

Harmadik könyv. A pápa, vonatkozással a polgáriasodásra s a népek boldogságára fejezet

322

V. FEJEZET.

A fejedelmek rendes életkora. Á vallás és a souverai- nitás titkos szövetsége.

A történelmet olvasván, majdnem hajlandók vagyunk hinni, hogy a fejedelmeknél természetes az erőszakos halál, és hogy a természetes halál nálok kivétel.

Harminc császár közöl, kik harmadfél századon át Augustusiéi Yalerianig uralkodtak, csak heten haltak meg természetes halállal. Franciaországban, Chlodvigtől Dagobertig, százötven évnyi időközben, negyvennél több király, vagy királyi vérből származott herceg múlt ki erőszakos halállal.1)

Es nem szánalomra méltó dolog-e, ha még az utóbbi időkben is azt mondhatták : „Ha két századnyi időközben Franciaországban tiz uralkodó, vagy koronaörökös találkozik, úgy három orgyilkosságnak esett áldozatul, három titokban előkészített halállal múlik ki, és az utolsó vérpadon vész el.“2)

A történész, kit ép most idéztem, bizonyosnak tartja, hogy a fejedelmek élete általában rövidebb, mint a közönséges életkor, az erőszakos halálesetek nagy száma miatt, melyek e királyi életeknek véget vetnek ; „lehet — úgymond odább, — hogy a királyok életének ez általános rövidsége a trón gondjaiból és bánataiból ered, vagy azon szomorú könnyűségből, melylyel a királyok és hercegek minden szenvedélyöket kielégíthetik.“3)

’) Garnier, Hist, de Charlemagne, tom. I., in — 12, introv. ch. II. p. 219. Bernardi „de l’Origine et des Progrès de la législation française“ cimü müvéből idézett hely. (Journal des Débats. 2 asut. 1816.)

*) A „Journal de Paris“ 1793. julius, 185. sz.-ban olvasható a gyalázatos értekezés, melyből ez idézet vétetett. Egyébiránt úgy látszik, hogy a szerző józanságának teljes, birtokában halt el. Sit tibi terra levis! s) Garnier, ugyanott. 227. és 228. 1.