de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)

Harmadik könyv. A pápa, vonatkozással a polgáriasodásra s a népek boldogságára fejezet

319

e nemzetek még bizonyságot teendnek azon nagy igazságról, melyről itt szólok ; de e bizonyságtétel ellenkező nemű lesz. Az előbbieknél a nép soha sem nyeri vissza jogait ; az utóbbiaknál az uralkodó elveszti a magáéit, s ez visszatérést fog eredményezni.

A királyok, hogy megrabolhassák az egyházat, három század előtt pártfogásukba vették a nagy forradalmat.') De eljön az idő, melyben vissza fogják vezetni a népeket az egységre, hogy trónjaikat megszilárdítsák, melyeket az uj tanok elfogadása által majdnem megdöntötték. A kormány és papság közti egyesség különféle fokok szerént és még különfélébb alakokban, mindig sokkal általánosb volt a világon, semhogy isteninek ne tűnt volna fel. Természetes rokonság forog fenn e két tárgy között. Kell, hogy egymással egyesüljenek, vagy egymást gyámolítsák. Ha egyik visszavonul, a másiknak szenvednie kell,

...................................................Alterius sic

Altera poscit opem res, et conjurat amice.2)

Minden európai nemzet, mely a sz. szék befolyása alól magát kivonta, tartóztathatlanul a forradalom felé sodortatik.

Az igazi ellensúly, mely a monarchia megkülönböztető jelét képezi, csak azon fensőbb oknak lehet eredménye, melyről itt szó van. Ezen csodás ellensúly olyan, hogy a fejedelemnek mindazon hatalmat megadja, mely a szoros zsarnokságot nem tételezi föl, és a népnek mindazon szabadságot, mely a szükséges engedelmességet nem zárja ki. A hatalom megmérhetlen, tökéletes az engedelmesség, a nélkül, hogy az rendezetlen, ez pedig aljas volna.

') Hume, ki semmiben sem hitt, nyiltan bevallja, hogy a reformatió- nak alapja voltaképcn csak lopási viszketeg volt, meg akarták t. i. az oltárokat minden ezüst ékességtől fosztani. — A pretence for making spoil of the plate, vestures aud rich ornaments belonging tho the altars. (Hume’s hist. of. Engl. Elisabeth, ch. XL., ann. 1568.)

2) Horat. ad Pisones, 410.

3) Például az önmagát megadóztatási jogról, melynek oly fontosságot tulajdonítanak ; sokat nem akarok mondani. Azon nemzetek, melyek önnön magukat megadóztatják — legtöbb adót fizetnek. Ugyan ez áll a törvényhozói jogról is. A törvények mindenütt, a hol csak egy a törvényhozó, oly jók minden esetre lesznek.