de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)
Bevezetés
15 gyalázkodásokat szórni. Mindazon iró, ki a szigorú logika határai közt marad, senkit nem sért meg. Csak egy módon állhatunk rajta tisztességes boszút : ha ellene okokkal harcolunk és pedig jobbakkal, mint milyenek övéi. II. §■ Ámbár egész munkámban, mennyire lehetséges vala, általános fogalmakra szoritkozám, mindazáltal könnyen észrevehető, hogy Franciaországgal különösen foglalkoztam. Hacsak hibáit jól meg nem ismeri, nincs számára üdv; de ha még nincsen magával tisztában e pont felett, Europa bizonyára még kevésbé van az iránt, mit Franciaországtól várnia kell. Vannak szabadalmazott nemzetek, melyeknek e világon küldetésök van. Iparkodtam már ezt Franciaországra nézve is bebizonyitani, mi oly világosnak tűnik föl előttem, mint a nap. Létezik a francia nép természetes kormányzásában és nemzeti fogalmaiban valami theokratikus és vallásos elem, mely mindig föllelhetö nála. A franciának több szüksége van egélyre, mint minden más embernek ; ha ennekn incs birtokában, ő nem csupán elerötlenítve, ő megcsonkitva van. Tekintsétek meg történelmét. A druidokat, kik úgyszólván, mindenhatók voltak, a kormányzásban a püspökök váltották fel, kik állandóan, — régente mégis sokkal inkább, mint napjainkban, — tanácsosai valának a királynak minden ügyében. „A püspökök alkották a francia királyságot“ úgymond Gibbon, 1 ) s ennél mi sincs igazabb. A püspökök hozták létre e birodalmat, úgy mint a méhek szokták sejtjöket. A birodalom első századbeli zsinatai valóságos nemzeti gyűlések valának. A k e r. d r u i d o k, ha szabad e kifejezéssel élnem, azokban első szerepet játszottak. A formák változtak, de a nemzet mindig ugyanaz maradt. A teuton vér, melylyel összekeveredett hóditásai által, — melyek elegendők arra, hogy Franciaországnak hirnevet szerezzenek, — a fontenai-i ütközetnél, a gallok kivételével, majdnem teljesen elenyészett. ’) Gibbon, Hist, de la decad. tom. VII. Ch XXXVIII. Paris, Maradan, 1812,in 8.
