de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)
Harmadik könyv. A pápa, vonatkozással a polgáriasodásra s a népek boldogságára fejezet
301 mikép mondja kétkedő mosolylyal minden hallgatója : 'Valóban hiszem, miszerént elhiszi, hogy hiszek neki.1) Varburton, a legmegátalkodottabb rajongók egyike, halálos ágyán szószéket alapított annak bizonyítására, hogy a pápa az Antikrisztus.* 2) Szerencsétlen természetünk gyalázatára e szószék még nem volt üresedésben; sőt az 1817. évi angol lapokban lehett olvasni egy beszéd hirdetését az alapítvány érdekében. Én semmi esetre sem hiszem, hogy Varburton erről meg volt győződve, de ha ez egyes embernél lehetséges volna is, mikép gondolhatjuk az ily rajongók egész sorát lehetségesnek, kik mindannyian ugyanazon értelemben vesztették volna el eszöket és meggyőződésből hirdetnének badarságokat. A józan ész föltétlenül elveti az ily föltevést, úgy, hogy kétségkívül sokan s talán valamennyien pénzért szónokoltak lelkiismeretűk ellen. Képzeljük most, hogy egy Pitt, Foux, Burke, Grey, Grenville, vagy más ily nagy szellemű férfin ily beszéden jelen van. Nemcsak a szónok veszti el előttök minden tekintélyét, hanem e kedvezőtlen vélemény a hithirdetők egész rendjére is kiterjed. Én itt egy különös esetet tárgyalok ; azonban még sok egyéb általános ok is van, melyek a szakadár papok méltóságát sértik s őket a közvélemény előtt lealázzák. Lehetetlen, hogy oly férfiak, kik iránt állandóan bizalmatlankodunk,nagy tekintélynek örvendjenek; mindig úgy tekintetnek ezek, még saját pártjok által is, mint bizonyos ügy védelmére fizetett ügyvédek. Nem tagadjuk ’) I’credo ch’ei eredette eh’io credesse. Dante, Infern. XII.. IX. 2) Varburton neve eszembe hozza, hogy müvei közt Shakspeare- nak egy előszóval és magyarázatokkal ellátott kiadása van. Ebben kétségkívül senki sem fog olyasmit látni, mit valamely tudósban megróni lehetne ; azonban képzeljük, ha lehet, Baumont Kristófot mint Corneille, vagy Molière kiadóját s magyarázóját; de ezt nem lehet képzelni. Miért ? Mert az egészen más állású férfiú, mint Varburton. Mindkettő püspöki süveget visel. Azonban az egyik főpap, a másik pedig csak gentleman. Az elsőt nevetségessé teheti s gyalázatára lehet olyasmi, mi a másiknak épen nem árt. Tudjuk, hogy midőn Telemaque megjelent, Bossuet e müvet papra nézve nem találta elég komolynak. Én korántsem mondom azt, hogy ebben igaza volt, egyedül csak azt mondom, hogy Bossuet ezt állította.