de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)
Harmadik könyv. A pápa, vonatkozással a polgáriasodásra s a népek boldogságára fejezet
288 erkölcsök épen az ó-kor erkölcsei, s örökké minden nem keresztény ország erkölcsei maradnak. Kik azt a remekírókból, vagy a művészet egyéb fönmaradt emlékeiből tanulták, átlátandják, hogy nincs túlzás Feller e mondatában : „A pogányság félszázad alatt végtelenül több rendkívüli kihágást mutat föl, mint menynyit a keresztény tartományokban együttvéve találunk, mióta a kereszténység uralkodik a földön.“ ') Plautus fölötte érdekes hat versben, bizonyos, korabeli igen derék férfiú erkölcstanát írja le, melyet a legszigorúbb család- atya szivére köt, s mely a feddhetlen embert jellemző. 2) Olvassuk e verseket s meggyőződünk, hogy a mi törvényeink szerént az ifyféle szeretetet akár meg is lehetne égetni. Ha az ó-kort az erkölcstan főpontja tekintetéből szigorú vizsgálat alá akarnék venni, úgy mindenekelőtt azt hoznók fel, mit ö dicsért. így p. o. ha a bölcsészeket akarnék lealázni, nem ültetnők Sokratest a kinpadra, hogy titkait kibeszélje, sem Lais küszöbére nem ülnénk, hogy a belépők neveit följegyezhessük ; inkább azon dicséreteket hoznók fel, melyekkel ez erényes ó-kor egy Zenót megtisztelt. S mégis ily mély. és általános romlottság között nem kevésbé általános, s ily erkölcsi tanrendszerből meg nem magyarázható igazságot látunk kiemelkedni. Egy nő számára csak egy férj van rendelve ; ezenkívül a többi mind rósz. Rómában a császárok alatt „midőn a nőknek“, mint Seneca igen találóan megjegyzi, „az éveket nem kellett ') Catech. Phil. Liège 1788. in 12. tom. III. chap. 6. §. I. p. 274. *) ............Nemo hic prohibet nec vetat Quin, quod palam est venale, si argentum est, emas. Nemo ire quem quam publica prohibet via, Dum ne per fundum septum facias semitam, Dum te abstineas nupta, vidua, virgine Juventute et pueris liberis, ama quod lubet. (Curcul. 1. 33 et seq.) Meg kell jegyezni, hogy minden ily bűn csak a megsértett tulajdon szempontjából vétetik tekintetbe. Mindaz, ki tartózkodik besövényezett kertben (per fundum septum) keresztül menni, feddhetlen ember. Meg kell jegyeznünk továbbá, hogy a rabszolgák végtelen tömege nem egyéb, mint a csekély számú urak szeszélyeinek kitett martalék.
