de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)
Harmadik könyv. A pápa, vonatkozással a polgáriasodásra s a népek boldogságára fejezet
286 nos hagyományon, s a legműveltebb nemzetek szent törvényein alapszik. Az athenei nőknek, kik e titkok ünnepléséhez bocsáttatnak, ünnepélyes esküt kell tenniük, hogy van h i t ö k , aztán li ogy lelkiismeretűk miről sem vádolja őket és hogy a törvény által előirt állapotban vannak.1) Demosthemes föntartotta számunkra ez esküformát. A bölcsészek szintúgy beszélnek, mint a költők: Óvakodjunk, mondja a bölcs Plutarch, reggel a templomba lépni, és az áldozatra tenni kezeinket, midőn csak imént éltünk jogainkkal; mert illő, h o g y az éjt a az álmot közéjük helyezzük s elégséges időközt engedjünk. Nekünk ott tisztán s szeplőtelenül... s egészen nj gondolatokkal kell megjelennünk.*) Demosthemes még szigorúbb : Mi eng emet illet, mondja ö, én meg vagyok győződve, hogy annak, kinek az oltárokhoz kell közelednie} vagy szent cselekedeteket végeznie, nemcsak határozott számú napokon, hanem egész életén át tisztának kellett lennie, és soha sem foglalkoznia illetlen cselekedetekkel.3) Az ezen pontokról való meggyőződés oly mélyen gyökerezett mindenki lelkében, hogy még attól is, kit a legbotrányosabb szertartásokba, vagy a leggyalázatosabb titkokba avattak, elengedhetlen előkészületet, előleges és szigorú megtai’tóztatást követeltek. Láthatjuk ezt a római bacchanáliák történetében, melyeket Titus Livius oly hiven beszél el.4) Ez volt az ó-világ általános véleménye. Miután a XV. század hajókázói megkettőztették, ha szabad úgy szólnunk, a világot, az uj féltekén is ugyanazon nézetekkel találkozunk. *) A variorum kiadója Ovid ezen versénél : Causa, repertori vitis etc. a következő'formulát idézi : Tltaievo xou' elfxv y.u&aqà y.al ayvit ano tm v ciMcov TMV xafraçEvôvtmv xal an àvôqoç vuvovisiaç. Most Ovid értelmezőjére kell magamat biznom, ki e helyet bizonyosan nem maga gondolta ki, 2) Plut. Symp. liv. III. quest. VII., trad. d’Amyot. 8) Demosth. Contra Timocratem, velencei görög kiadás 1541. 8-adr. 332 lap. 4) Tit. Livius. Hist. lib. XXXIX. Cap. 39. et seq.
