de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)

Előszó a második kiadáshoz

vm

igen szigorúan kelljen bánni. Ha nyiltan tagadja a pápa hittani értelemben vett csalliajlanságát, ép oly kevéssé lesz eretnek, mint Bossuet, és mindig használt a pápaság ügyének, mert bebizonyítani iparkodék, hogy csupán a társadalmi szövetkezés általános törvényeinél fogva már e két szó: hatalmasság és csalhatlanság ter- mészetileg rokonértelmüek, úgy, hogy a szentszék határozataitól fölebbezés semmi esetben sem lehetséges.

De ismétli, hogy soha sem állapodott meg ez általános elméletnél, melyet mindazáltal minden jámbor léleknek ajál. A katholikus hitcikkek és szokások hasonlatossága az egész világ hittételeivel, hagyományaival s szokásaival, ha t. i. kellő bőséggel tárgy altatnék, egészen uj nemű s bizonyára meggyőző polémiái müvet hozna létre. Ez főleg azon nagy vádat ásná alapjaiban alá, melyet a protestánsok a pogány ok utánzására nézve szemünkre lobbantottak. Kitűnnék, hogy Midleton és mások tollúkat ama végeredmény megállapitására hasz- nálák, hogy az őspogányság sok oly igazság nyomait tünteti fel, melyeket mi is tanítunk, és sok oly szertartást, melyeket mi is használunk. Minden értelmes katholikus sietni fog ezt nekik megköszönni : salutem ex inimicis nostris; azonban itt nincs helyén e kiterjedő tárgyról értekezni, elég legyen megjegyezni, hogy Ter- tullian azt mondván : az ember természeténél fogva keresztény, bizonynyal többet mondott, mint mennyit mondani vélt.

Mi a második, ellenkező oldalról tett ellenvetést illeti, mely gallikán elvek körül forog, ez oly tárgy, melyen könnyen át lehet hatolni. Szerző bevallja, hogy e hii'hedt elveket sokba nem veszi. Sőt nyiltan megtámadta volt azokat müvének egyik könyvében, melynek