de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)

Első könyv. A pápáról, a kath. egyház iránti viszonyában fejezet

126

hatlanság fölött. ezt értem, mert látom ; de hogy államférfiú is vitázzon e nagy kiváltság fölött, azt soha sem leszek képes fölfogni. Vájjon, midőn a vélemények országában gondolja magát, nem fog-e igyekezni, azt szilárd alapra fektetni ? Nem fogja-e a legcélszerűbb eszközöket kiszemelni, a további habozás meg- gátlására ?

Misem természetes!), mint hogy, ha e mód elkerüllietlen, a világ minden püspöke összejöjjön, midőn valamely isteni, az örök üdvre nézve szükséges igazság fölött kell határozni; mert ily magas cél elérésére semmi megerötetéstől, semmi fáradságtól, semmi akadálytól sem szabad visszarettenni ; de hol csak egyik véleménynek a másik helyébe való érvényesitése körül forog a kérdés, ott az egyedüli csalhatlan útiköltségét fedezni, valóban nagy esztelenség. Hogy a világ két legdrágább kincsét, az időt és pénzt megkíméljétek, írjatok gyorsan Rómába, s kérjetek onnan jogos határozatot, mely a kételkedést jogtalannak fogja nyilvánítani : ez az egész, mire szükségtek van ; a politika többet nem kíván.“

XVIII. FEJEZET.

A felsöbbség (suprématie) elismerése nem szül veszélyt.

Olvassátok a protestánsok könyveit, s úgy találjátok, hogy azok a csalhatlanságot félelmes kényuralomnak festik, mely az ember szellemét lebilincseli, elnyomja s erejétől megfosztja , hinni kényszeríti, s gondolkozni nem engedi. Ez üres rémkép iránt való előítélet annyira ment, hogy Locke egész komolysággal merte állítani : miszer ént a katholiku- sok Krisztus valóságos jelenlétét (az oltári- szenségben) a pápa csalha tatlanságába fektetett hit nyomán vallják 1).

1) „Midőn a csalhatatlanság és bizonyos személy eszméje néhány ember lelkében elválhatlanúi egyesül : ezek azonnal elfogadják egy tettnek