de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)

Első könyv. A pápáról, a kath. egyház iránti viszonyában fejezet

108

Krisztusban két ellenkező akarat van, mi csak azt mondtuk, hogy nem ismerhető fel benne e két akarat, t. i. a t e s t é és 1 é 1 e k é, mikép az bennünk a bűn óta van.“J)

Es van-e döntőbb, mint Honoriusnak, sz. Maximus által idézett saját szavai : „Krisztusban csak egy akarat van, mivel kétséget sem szenved, hogy az Istenség felvette emberi természetünket, de nem bűnünket, s úgy távol maradt tőle minden testi kívánság.* 2)

Ha Honorius levelei valóban a monotheletismus mérgét foglalták volna magukban, hogyan képzelhető, hogy Sergius, ki annak pártját fogta, nem sietett ez iratokat lehető legnagyobb nyilvánosságra hozni ? Azonban ezt legkevésbé sem tette, sőt inkább elrejtette Honorius levelét, mig e pápa élt, (élt pedig még két évet); ez jól megjegyzendő. De Honorius 638-banbekövetkezett halála után már többé nem tartózkodott a konstantinápolyi pátriárka, és nyilvánosságra bocsátá az e korszak egyháztörténetében oly hiressé vált tételét,az úgynevezett ekthesist, mindazáltal, mi igen nevezetes, nem idézte Honorius leveleit. A pápa halála után lefolyt negyvenkét év alatt a monotheleták soha sem beszéltek a második levélről, mert az nem létezett.

Sőt maga Pyrrhus sem merte sz. Maximussal tartott nevezetes vitájában azt állítani, hogy Honorius hallgatást parancsolt volna egy, vág y két akar at működé s- r ő 1. Pusztán arra szorítkozott, hogy egészen határozatlanul állítsa, miszerént e pápa helyeselte Sergiusnak egy akaratról szóló állítását.

Heraklius császár 641. IV. János pápa előtt igazolván magát, mivel a monotheletismus ügyét pártolta volt, még hallgat e levelekről, valamint H. Konstans is 649. Márton pápához typusa

') Voy. Car. Sardagna. Theolog. dogm. polem, in 8. 1810. Tom. I. Con- trov. IX. in append, de Honorio n. 305, pag. 293.

2) Quia profecto a divinitate assumpta, est natura nostra non culpa... absque carnalibus voluntatibus. (Extrait de la lettre dé saint Maxime, ad Marinum presbyterinm. Voy. lac. Syrmondi. Soc. Jesu. presb. opera varia in fol. ex typog. regia tom. III. Paris 1696, pag. 481.