de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)
Első könyv. A pápáról, a kath. egyház iránti viszonyában fejezet
106 nyelve szólt, mint lelkiismerete, mint azt Cicero hasonló esetben megjegyzi, ez kétségbe vonhatlannak látszik. Bizonyos, hogy Liberius nem szűnt meg a nicaei zsinat hitvallását követni.1) Munkám terve nem engedvén, hogy részletekbe bocsátkozzam, nem akarom megvizsgálni, Sz. Athanáz e helye, melyet épen most idéztem, valami tekintetből nem gyanus-e; vájjon Liberius bukását nem vethetni-e el egészen és egyszerűen, mint koholmányt;2) vájjon az ellenkezőt téve föl, Liberius az első, vagy második syrmiai formulát irta-e alá ? Arra szorítkozom csupán, hogy a zsinatok összegyűjtőjének, a tudós mansi érseknek néhány sorát idézzem, melyek meg fognak talán győzni néhány elfogultat arról : Hogy Olaszország partjain is van némi józan ész. „Tegyük fel, hogy Liberius valóságosan elfogadta az arianismust, (mit azonban nem ismer el), vájjon mint pápa ex cathedra beszélt ő akkor ? Melyik zsinatot hivta össze előbb e kérdés megvizsgálására? Vagy, ha nem hitt össze ilyet, micsoda tudósokat szólított fel erre ? Micsoda gyűlést tartott e hitágazat kimondására ? Micsoda nyilvános és ünnepélyes imádságokat rendelt a sz. Lélek segítségül hívására ? Ha ő mindezeket nem tette, akkor nem tanitott, mint a kér. hívők mestere és tanítója. Mi megszűnünk, tudja meg jól Bossuet, mi megszűnünk a római pápát csalhatatlannak elismerni.3) rius impulsus sit, non de consensu in dogmate cum Arianis dici videntur. ’) Lingua eum subscripsisse magis quam mente, quod de iuramento cujusdam Cicero dixit, omnino videtur quemadmodum et Athanasius eum excusavit. Constantem certe in professione fidei Nicaenae mansisse iudicat. (Centuriae ecclesiasticae Historiae per aliquos studiosos et pios viros in urbe Magdeburgica et Basileae per Joannem Oporinum 1562. Cent. IV., c. X. pag. 1284. *) Néhány tudós azt gondolta, hogy e vélemény védelmezhető'. Voy, Dissert sur le pape Libère, dans loquelle on fait voir qu’il n’est pas tombé. Paris chez Lemesle, 1726, in 12.—Prancisci Antonii Zachariae. P. S. Dissertatio de commentitio Liberii lapsu. In Thés, theol. Ven. 1762, in 4°, tom. II. p. 580 et seq. 8) Sed ita non egit ; non definivit ex cathedra, non docuit tamquam omnium fidelium magister ae doctor. Ubi vero ita non se gerat, sciat Bossuet
