de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)

Első könyv. A pápáról, a kath. egyház iránti viszonyában fejezet

95

lekedni, úgy, Hogy egy püspök se mondjon, tegyen, gondoljon olyast, mit az egész egyház nem helyeselhetne;1) azon hatalom, mely többeknek van adva, ép ezen megosztás által korlátozott, míg a hatalom, mely egynek, mindnyája fölött és kivétel nélkül van adva, a hatalom teljétfoglalja magába n;* 2) az örök szék nem ismer eretnekséget;3 *) a római hit mindig az egyház hite, a római egyház mindig szűz, és az eretnek ségek min dtőle kapták vagy az első vagya halálos csapást;*) a segélynek, melyet asz. Lélek nyújt az egyházak ezen anyjának, az a legszembeötlőbb bizonyitéka, hogy azt oly igazságossá és mérsékeltté teszi, hogy a dogmák között sohasem adott helyet a TÚLZÁSOKNAK!5)

Köszönjük meg Bossuetnél azt, mit mondott, és méltányoljuk különösen azt, mit megakadályozott; a nélkül, hogy felednék, miszerént, ha nem beszélünk világosabban, mint ő e beszédben, akkor az egység, melyet ő annyi ékesszólással ajált és dicsőített, a bizonytalanságban vész el, és nem köti le többé a hitet.

Leibnitz, a protestánsok legnagyobbika, és talán a legkitűnőbb egyén a tudományok mezején, ugyanazon Bossuetnek 1690- ben szemére veté, hogy a római egyházban nem tudtak még megegyezni a csalhatatlanság valódi alanya és székhelye fölött; minthogy némelyek a pápa személyébe helyezik azt, másoka zsinatba, jóllehet a pápa nélkül.6)

Ez eredménye azon veszedelmes rendszernek, melyek ne’) Sermon sur l’unité de l’Eglise. Oevres de Bossuet, tom. VII. p. 16.

2) Ugyanott p. 14.

3) Ugyanott p. 9.

*) Ugyanott p. 10.

5) Ugyanott p. 42.

6) Lásd levelezését Bossuettel.