Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Negyvenötödik fejezet
72 megmutatta az utat Keletindiába, s utat nyitott az üzletnek ismeretlen országokba. Columbus Kristóf Izabella hajóival, túl a nyugat habjain uj világrészt fedezett föl, s ismeretlen tartományokban tűzte ki Castilia zászlaját. Cortez Nándor bátor csapat élén behatott az uj föld szívébe, elfoglalá annak fővárosát, s a természet embereinél a soha nem látott fegyverekkel, melyeket magával vitt, villámot szóró istennek nevét szerzé meg magának. Europa minden részében roppant tevékenység fejlett ki, a vállalkozó szellem minden kedélyt mozgásba hozott; ütött az óra, melyben az európai népeknek a hatalom és fény nj látköre nyilt meg, melynek határait emberi tekintet be nem láthatá. Magellan, ki a keletet nyugattal összekapcsoló tengerszorost félelem nélkül átevezé, és De Elcano Sebestyén, ki a föld körülutazása után visszatért a spanyol partokra, az európai polgárisodás dicső jelképeiül tűntek föl, a mint ez a világon uralgani kezd. Európa egyik végén a félhold állt fenyegető hatalommal, mint setét árnyék valami szép festmény hátterén ; azonban ne féljetek, csapatjai Granadából visszaverettek, keresztény sereg fekszik az afrikai partokon, Castilia lobogója leng Órán falain ; és Spanyolország szivében észrevétlenül növekszik azon rendkivüli gyermek, ki a gyermekség játékai után az Alpujarras melletti győzelmei folytán Spanyolországban a mórok végső erejét megtöri, s nemsokára azután a lepantói vizeken a mUzülman hatalmat örökre megtöri. A hatalom növekvésével lépést tartott a szellemi erők fejlődése. Erasmus kizsákmányolá a tudás minden forrását ; álmélko- dásba ejté a világot tehetsége s tudománya által, és nevének tündöklő hire Europa egyik végétől a másikig terjedt. A rotterdami bölcscsel Vives Lajos, a hírneves spanyol, vetélkedék, ki az észnek uj irányt adván, a tudományokat uj alakba önteni törekedett. Olaszországban virágoztak a bölcsészeti iskolák, melyek mohón kaptak a Konstantinápolyból áthozott kincseken ; Dante és Petrarca szellemét kitűnő utódok örökíték meg ; Tasso dalai visszhangra leiének hazájában, miként a csalogány éneke a hajnalpir hasadtával ; míg Spanyolország diadalittasan, győzelmei folytán büszkeséggel eltelve zengett, miként a harcos, ki győzelmes csata után egybehalmozott zsákmányán nyugszik. Mi állhatott ily fensőbbségnek, ily fénynek, ily hatalomnak ellen ? Fennállásában csaknem minden ellenség ellen biztosítva, oly jólétnek élvezetében, melynek napról napra növekednie kellett,
