Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Negyvenharmadik fejezet
49 távolok sem riasztják vissza, kitűnő tanáraik iránti lelkesiiltségök oly fokra hág, hogy leirhatlan : itt látjátok a kereszténység befolyását, mely az ember szellemét szüntelenül ösztönzi és világítja, s nem hagyja a sötétségben heverni, hanem folytonosan serkenti, hogy erőit szelleméhez méltóan az igazság kutatására fordítsa. Másrészt azonban nem látjátok-e, bogy ezen ifjúság, mely oly pompás tehetségeket mutat, s oly igazságos és örvendetes reményekre jogosít, ugyanazon féktelen, nyugtalan ifjúság, mely a leg- sajnosabb erőszakoskodásokra vetemedik, mely folyvást fölfegyverkezve vonul át az utakon, s népes városok kebelében kis köztársaságot , hajthatlan demokratikus községet képez, hol rend és törvény alig juthatnak érvényre : itt látjátok a barbárság befolyását. Valóban üdvös, s a vallás szellemével teljesen megegyez, hogy a bünterhelte ember, midőn Istennek törődött és alázatos szivet mutat be, lelke fájdalmát és szomorúságát külső cselek- vények által nyilvánítja, s egyszersmind, míg a test ellen az evangéliumi önmegtagadás szigorát alkalmazza, szellemét megerősíti s gonosz kívánságait megfékezi. Mindez észszerű, jogos, szent s a keresztény vallás elveinek megfelelő, mely ezt kívánja a bíinös megigazulására és megszentelésére, s a rosznak helyrehozására, melyet másoknak botrányos magaviseleté által okozott. De ha ezt annyira viszik, hogy a bűnbánók meztelenül, láncokkal terhelten járják be az országot, s megjelenésök által rémülést és irtózatot gerjesztenek, mint azon időkben történt, úgy hogy a hatóságok kénytelenek voltak a rendetlenség ellen fellépni, akkor ez a műveletlen és vad szellem jele, mely a barbárság állapotával van kap. csolatban. Semmi sincs a mi szebb, igazabb, s a társadalomra lidvösebb lenne, mint a bit, hogy Isten pártját fogja az ártatlanságnak, az igazságtalanság és rágalom ellen védelmezi, s előbb-utóbb tisztán és ragyogón emeli föl a porból és iszapból, melylyel befödni és beszennyezni akarták, e hit a Gondviselésbe vetett hit gyermeke, a mint az a keresztény eszmékből foly, melyek szerént Isten tekintetével az egész világot átöleli, átható szemével a szív legbensőbb redőit vizsgálja, s atyai szeretetében legkisebb teremtményéről sem feledkezik meg ; azonban ki nem látja a mérhetlen örvényt, mely ezen hitet a viz-, tűz- és küzdpróbáktól elválasztja ? Ki nem ismeri meg ezekben ama tudatlanságot, mely mindent fölcserél, az erőszak ama szellemét, mely mindent ki akar csikarni, és bizonyos BALM, PROT. KATH. II. KÖT. 4
