Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)

Negyvenharmadik fejezet

45 is, a melyben volt, igen alkalmasnak ; bebizonyítható, hogy itt sem ármány, sem gonoszság, sem önérdekil célok be nem csúsztak, hogy e társulatoknak felette jótékony céljok volt, s egyszersmind sok társadalmi hiány kifejezése és kielégítése valának. A kérdés önként ezen térre jut, és különös, hogy ama fensé­ges nézpontok, melyekből tekinthető, nem találtak kellő méltatásra. Hogy e fontos tárgyat tisztába hozzuk, Európának akkori társa­dalmi állapotáról akarok néhány megjegyzést ide fűzni. Amaz időkre vetett első tekintetre észreveszsziik, hogy a kedélyek azon nyerseségének dacára, melyről azt kellene hinnünk, hogy a népe­ket néma és buta elaljasodásba siilyesztené, ugyanazokat mély és szakadatlan nyugtalanság izgatja. Tudatlanság uralkodik, de oly tudatlanság, mely ismeri önmagát, és ismeretek után sovárog ; nincs összhang a társadalmi viszonyokban és intézményekben, csak­hogy e hiányt mindenütt felismerik és érzik : és bizonyos szünetlen mozgalom mutatja, hogy ez összhangzást várva várják és buzgón keresik. Ez európai népek valami sajátos jellemet mutatnak, melyet megnevezni nem tudok ; soha sem vehetők rajtuk észre a kihalás jelei : barbárságba, tudatlanságba, erkölcsi romlottságba sttlyed- nek, minden lehető rósz éri őket, azonban, mintha folyvást hangot hallanának, mely őket világosságra, polgárisodásra, uj életre hívja, folytonosan mozgásban vannak, hogy meneküljenek a kárhozatos helyzetből, melybe szerencsétlen viszonyok folytán jutottak. Soha sem maradnak tunyán a sötétségben heverve, soha sem élnek bánat nélkül erkölcsi romlottságban ; az erény visszhangja folyton verdesi füleiket, s a homályon keresztül fénysugarak lövellnek át. Ezer meg ezer erőmegfeszítés történt, hogy a polgárisodás ösvé­nyén elősiessenek, ezer meg ezerszer hiúsulnak meg a kísérletek ; azonban mindannyiszor újból kezdik, a nemes szándékot nem ejtik el, a kedvezőtlen kimenetel soha sem veszi el kedvöket, fáradhat- lan buzgósággal újra hozzá fognak a munkához. Ez a nevezetes különbség, mely által a többi népek közöl kiválnak, melyekhez a keresztény vallás el nem hatott, vagy melyeknél ismét kiirtatott. A régi Görögország elbukik, hogy soha többé fel ne támadjon: a köztársaságok Kisázsia partjain eltűnnek, hogy romjaikból soha többé ki ne keljenek ; Aegyptus régi polgárisodását kiirtják a hódítók, s az utókor még emlékét is alig birá fentartani ; bizonyára az afrikai partok egy népe sem mutat fel oly emléket, mely egy szent Cypiáan, egy Tertullian, vagy szent Ágoston honát idézné

Next

/
Thumbnails
Contents