Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Hetvenegyedik fejezet
385 nem hasznosabb részének : a tiszta és találó felfogásnak, az érett ítéletnek, az alapos és helyes gondolkodásnak, hanem ravaszságok, elménckedések és tulságokban való ügyességének. Valóban állíthatjuk, hogy a ki azon eljárást gáncsolja, melyet az egyház akkoriban az újítók ellen követett, egészen hibásan fogja fel a tudományos és vallási állapotot, melyben ép akkor volt Europa. Láttuk már, hogy a szellemi fejlődés vallásos volt, minél fogva a szellem, ha letért is a valódi útról, mégis megőrzé e jellemet, és hogy ezen okból a legkülönösebb elménckedéseket fordíták a legmagasztosabb titokra. Ama kor majd minden eretneke hires dialektikus volt, és tévedéseik túlságos elménckedések- böl vették eredetöket. Roscelin egyike volt kora legelső dialektikusainak, a nominálok felekezetének alapítója, vagy legalább legjelentékenyebb főnökei egyike. Abaelard hires volt éles elméjéről, vitatkozási ügyességéről, és abbeli jártasságáról, hogy mindent saját értelmezése szerént fejtett meg; a lelki tehetségeivel való visszaélés vezeté őt a fönnemlített tévelyekre, melyeket ugyan elkerülhetett volna, ha nem hódol oly önhitten saját hiú gondolatainak. A mindent kutatni törekvő vágy vezérlé La Poirée Gilbert-t a leg- szánandóbb tévelyekre az Istenség felől ; és Amaury, kora szellemének egy másik hires bölcsésze, annyira eltévedt Aristoteles meteria p r i m á-ja felőli nyomozásaiban, hogy ez anyagot Istennek nyilvánítá. Az egyház a tévtanok e rajának, a mint a semmis álokok által elvakított, és dőre dölyf által felfuvalkodott főkből létrejöttek, teljes erejéből elleneszegült, és a tudományok valódi érdekeiről egészen meg kell feledkeznünk, ha azt akarjuk állítani, hogy az egyháznak az újítók ábrándjai elleni fellépése a szellem haladására nézve nem volt nagy jótétemény. Ama hévvel törekvő embereknek, kik tudásszomjukban mohón rohantak minden árnykép felé, melyet ábrándjaik tükröztek eléjök, sürgős szükségök volt valamely illetékes hang intelmére, mely józanságot és mérséklést ajálljon nekik. A szellem alig tévé a tudás pályáján az első lépéseket, és már is mindent tudni vélt ; mindent meg akart ismerni, kivevén a n e s c i o-t, semmit sem t u d o k, a mint ezt szent Bernât szemére veté az önhitt Abaelard- uak. Ki nem örvend az emberiség java és az emberi szellem tisztelete fölött, midőn látja, hogy az egyház egy Gilbert tévelyeit kárhoztatja, melyek nem céloztak kevesebbet, mint Istenről alkotott fogalBALM. PROT. HATH, II. KÖT. 25
