Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)

Hetvenegyedik fejezet

385 nem hasznosabb részének : a tiszta és találó felfogásnak, az érett ítéletnek, az alapos és helyes gondolkodásnak, hanem ravaszságok, elménckedések és tulságokban való ügyességének. Valóban állíthatjuk, hogy a ki azon eljárást gáncsolja, melyet az egyház akkoriban az újítók ellen követett, egészen hibá­san fogja fel a tudományos és vallási állapotot, melyben ép akkor volt Europa. Láttuk már, hogy a szellemi fejlődés vallásos volt, minél fogva a szellem, ha letért is a valódi útról, mégis megőrzé e jellemet, és hogy ezen okból a legkülönösebb elménckedéseket fordíták a legmagasztosabb titokra. Ama kor majd minden eret­neke hires dialektikus volt, és tévedéseik túlságos elménckedések- böl vették eredetöket. Roscelin egyike volt kora legelső dialekti­kusainak, a nominálok felekezetének alapítója, vagy legalább leg­jelentékenyebb főnökei egyike. Abaelard hires volt éles elméjéről, vitatkozási ügyességéről, és abbeli jártasságáról, hogy mindent saját értelmezése szerént fejtett meg; a lelki tehetségeivel való visszaélés vezeté őt a fönnemlített tévelyekre, melyeket ugyan elke­rülhetett volna, ha nem hódol oly önhitten saját hiú gondolatainak. A mindent kutatni törekvő vágy vezérlé La Poirée Gilbert-t a leg- szánandóbb tévelyekre az Istenség felől ; és Amaury, kora szelle­mének egy másik hires bölcsésze, annyira eltévedt Aristoteles meteria p r i m á-ja felőli nyomozásaiban, hogy ez anyagot Isten­nek nyilvánítá. Az egyház a tévtanok e rajának, a mint a semmis álokok által elvakított, és dőre dölyf által felfuvalkodott főkből létrejöttek, tel­jes erejéből elleneszegült, és a tudományok valódi érdekeiről egé­szen meg kell feledkeznünk, ha azt akarjuk állítani, hogy az egy­háznak az újítók ábrándjai elleni fellépése a szellem haladására nézve nem volt nagy jótétemény. Ama hévvel törekvő embereknek, kik tudásszomjukban mo­hón rohantak minden árnykép felé, melyet ábrándjaik tükröztek eléjök, sürgős szükségök volt valamely illetékes hang intelmére, mely józanságot és mérséklést ajálljon nekik. A szellem alig tévé a tudás pályáján az első lépéseket, és már is mindent tudni vélt ; mindent meg akart ismerni, kivevén a n e s c i o-t, semmit sem t u d o k, a mint ezt szent Bernât szemére veté az önhitt Abaelard- uak. Ki nem örvend az emberiség java és az emberi szellem tiszte­lete fölött, midőn látja, hogy az egyház egy Gilbert tévelyeit kárhoz­tatja, melyek nem céloztak kevesebbet, mint Istenről alkotott fogal­BALM. PROT. HATH, II. KÖT. 25

Next

/
Thumbnails
Contents